Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
141 a program megval ósítására, addig a tisztelt kormány bejelentette, hogy köszönhetően a többszöri megszorításnak, a programból elfogyott a pénz, és új pályázatot nem fogadnak be. Az idén pedig már program sincs. Tízmillió forint önkormányzati és ugyanennyi állami pénzből tö bb mint 2 ezer családon lehetett volna segíteni. Tehát nemcsak beszélni, hanem cselekedni is lehetett volna. Tudom, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy válaszként a panelprogramra fognak hivatkozni. Helyes, tegyék ezt. De vajon azt tudjáke, hogy S zolnok szocialista vezetésű városából hány társasház tudott érvényes pályázatot benyújtani a nagyszerű programra? Elárulom: összesen egy darab. 8600 távfűtött lakás van Szolnokon, és összesen egy társasház tudott sikeresen pályázni. Az már csak hab a tortá n, hogy még ebben az egyetlen árva társasházban sem távfűtés van. Legyen tehát panelprogram, ebben egyetértünk, ezt támogatjuk is. De az ne PRprogram legyen! Ha már van ilyen, akkor lehessen hozzáférni, akkor valóban segítség legyen és ne csak beszédtéma. A törvényjavaslatban is szerepel, és tény is, hogy a korábbi távhőtörvénynek megfelelően mindenhol át kellett állni az úgynevezett mérés szerinti elszámolásra. Ez megtörtént, de mégsem; hiszen nem lakásonként valósul meg a mérés, hanem hőközpontonként. Ez lefordítva magyarra azt jelenti, hogy jó esetben egy társasház által elfogyasztott hőenergiát lehet mérni, de egyáltalán nem mond semmit a lakásokról. Tudom és igaz, hogy a lakásonkénti mérés drága, és nagyon sok esetben nem megvalósítható. Létezik azonba n alternatív megoldás, ami a költségosztókon alapul. Lehet erre persze jót vagy rosszat mondani, de érdemes megnézni a tényeket. A tényadatok szerint azokban a társasházakban, ahol a lépcsőházankénti mérésre álltak át, jottányit sem csökkent a hőfogyasztás mértéke. Ellenben azoknál a társasházaknál, ahol egyúttal felszerelték a költségosztókat és az automata hőszabályozós radiátorszelepeket is, a felhasznált hőmennyiség mértéke 2025 százalékkal csökkent. Azoknál a társasházaknál pedig, ahol mindez együtt j árt a nyílászárók cseréjével is, a megtakarítás mértéke meghaladta a 40 százalékot. Gondolom, ebből is világosan kiderül, hogy a panellakásoknak nem jogi szabályozásra van szükségük, tisztelt államtitkár úr, hanem hőszabályozásra; a panellakásokban élőknek pedig nem feltétlenül új törvényre, hanem valódi segítségre. Ismét Szolnok városára kell hivatkoznom, ahol ez a program, tehát a költségosztók és a radiátorszelepek felszerelése évek óta jól működik, pontosabban: működött. A program költségeinek zömét ugy an a szolgáltató finanszírozta, de a lakóknak is hozzá kellett járulni. Sajnos, az utóbbi időben, a sikerek ellenére egyre kevesebb társasház jelentkezik be a programra, mert az ott élők nem tudják vállalni a minimális hozzájárulást sem. Úgy tűnik, mégiscs ak van valami baj a nagy jóléttel, miniszterelnök úr. Kiderült tehát, hogy a hőközponti mérésre történő átállás, bár alapvetően helyes döntés volt, önmagában a lakásonkénti szabályozhatóság és költségosztás nélkül mégsem oldott meg tehát semmit, viszont fe lvetett egy új problémát. Lehetett sejteni, sőt, tudni is, hogy a korábbi városi átalánydíjhoz képest eltérés lesz a hőfogyasztás mértékében, pusztán az épületek minősége miatt is. Nos, ez így is történt, és szintén tényadatok mutatják azt, hogy az 1970es évek elején épült panelszerkezetek esetén a hőfelhasználás tényleges mértéke a korábbi városi átalányhoz képest 3070 százalékkal nőtt. És nyilvánvalóan nem azért, mert ott pazarlóbban élnének az emberek, hanem egyszerűen azért, mert a legrosszabb minőség ű házakban laknak. Többségükben szegény, idős, nyugdíjas emberek, esélyük sincs arra, hogy önerőből korszerűsítsék lakásaikat. Nem kellene mégiscsak segíteni nekik, államtitkár úr? Feladat tehát van bőven. Mindenképpen vissza kellene állítani és kellő menn yiségű pénzzel feltölteni az energiahatékonyságot növelő programokat. Valódi, hozzáférhető panelprogramot kell kialakítani. Meg kellene teremteni a financiális lehetőségét mind szolgáltatói, mind pedig fogyasztói oldalon a szabályozható és a tényleges fogy asztást figyelembe vevő távhőrendszerek kialakításának. És hogy elkerüljük a miskolci példák elszaporodását, normatív alapon kellene támogatást biztosítani az önkormányzatoknak a saját tulajdonukban lévő távfűtési rendszerek korszerűsítésére. Ezek