Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - Bejelentés független képviselő frakcióhoz történő csatlakozásáról - Bejelentés Dr. Polt Péter legfőbb ügyész vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárás megszüntetéséről - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
15 eredetiektől eltérő módon tudjuk segíteni a középiskolásoknak az autóvezetői jogosítvány megszerzését. Ha nem így tennénk, össze dőlne a költségvetés, vagy radikálisan emelni kellene az adókat. Én egyiket sem vállalom. Mondják, önök ezt szeretnék? És van olyan választási vállalás is a múltból, amely méltatlan vádra adott válaszként született, és mára a magyar politika populista szen t tehenévé vált. Ezek közül a legemlékezetesebb a gázárak ügye. Jól emlékszünk az igaztalan vádra, amelyet öles plakátok is hirdettek. Mit mondott az akkori kormánypárt? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogy nem lesz gázáremelés.) Azt, hogy ha Medgyessy Pét er kormányra kerül, akkor 50 százalékkal fogja emelni a gázárakat. (Nagy zaj az ellenzéki padsorokban.) Erre az otrombaságra a kampányban egyszerű válasz született, igen, talán túlságosan is egyszerű: nem lesz gázáremelés. Medgyessy Péter kormánya tartotta magát ehhez, addig tartotta, amíg tarthatta a gazdasági egyensúly veszélyeztetése nélkül. Több mint egy évig nem nyúlt hozzá az árakhoz. Amikor a világpiac hatásaitól már nem lehetett megóvni a magyar piacot, akkor fokozatosan, a szegények és a kevésbé te hetősek számára csökkentett terheket jelentő, úgynevezett szociális tarifát vezetett be. Felelősen és szociálisan érzékenyen cselekedett. Nem tette kockára a gazdaság egészének stabilitását, és nem követte a kádárizmus mostanában új reneszánszát élő politi káját sem, nem próbálta meg a határokon útját állni a világpiacnak, és nem fedezte a veszteséget a költségvetésbe befizetett adóforintjainkból. Kormányom az elmúlt hónapokban a szociális tarifa rendszerét a gázárak mellett a villamos energia árára is kiter jesztette. Helyesen tettük? Igen. Az ország érdekében cselekedtünk? Igen. (Taps az MSZP soraiban. - Nagy zaj, az elnök csenget.) Azt kérem, vessünk véget a leegyszerűsítő hazugságok és féligazságok romboló versenyének. Beszéljünk a gazdaságról, de most teg yük inkább a tények alapján! Mit látunk? A magyar gazdaság 2001től fokozatosan lassult. Ezt a folyamatot 2003ban megfordítottuk, ma újra 4 százalék körül van a növekedés. Az infláció alacsonyabb, mint bármikor az elmúlt húsz évben. A keresetek vásárlóért éke a 20022003as évek történelmi szárnyalását követően tavaly megtorpant, az idén újra 34 százalékos növekedést várunk. A pesti tőzsde rekordteljesítményt mutat. A forint erős; tudják, véleményem és a magyar gazdaság sok fontos szereplőjének véleménye s zerint túlságosan is erős. (13.40) A soksok mutató közül kettő nagy odafigyelést és hozzáértést igényel. A külső és belső egyensúly számai valóban nem adnak okot elégedettségre. Ez akkor is igaz, ha a költségvetés kiigazításában az elmúlt három évben Euró pában is példa nélküli eredményeket értünk el. De jól tudom, van még tennivaló. Tudjuk és tesszük a dolgunkat, és megyünk tovább a konvergenciaprogramon, a konvergenciaprogramban kijelölt úton. A következmények mellett hadd szóljak az okokról is. Nem kell ahhoz alapos közgazdasági tudás, hogy lássuk, a gazdasági egyensúly problémái mögött az állam elmúlt években tanúsított, növekvő szociális szerepvállalása áll. Sokat költöttünk, és ez megterhelte az államkasszát. Tudják, úgy van ez, mint otthon: ha a jöved elmünkből többet költünk, mint amennyi van, akkor a hónap végén a szomszédba szaladunk vagy szalajtjuk a gyereket kölcsönkérni. Azt kérem kritikusaimtól, hogy beszéljenek végre világosan, mondják meg, kritikájuk melyik elemét vegyük komolyan. Növeljük az á llami kiadásokat vagy csökkentsük azokat? Figyelek a szavukra. Így aztán egyszerre hallom az állami kiadások növelésének ismétlődő igényét és a költségvetési hiányra hivatkozó, de indokolatlan és túlzó válsághangulat gerjesztését. Kritikusainknak döntenie kell, felelősen dönteni, mert a gazdaságról szóló beszédben a felelősség tekintetében nincs különbség ellenzék és kormány között. Dönteniük kell tehát önöknek is, hogy a politika mozgatórugója a hangulat- és indulatkeltés vagy a felelősségvállalás. Én dönt öttem. Megfontolt lépésekkel a gazdasági növekedés fenntartását, a jövedelmek ehhez igazított emelését, az egyensúly fokozatos, de határozott megteremtését támogatom. Mértéktartással, de elszántan. Elszántan és felelősséggel. (Taps az MSZP soraiban.)
