Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - Beszámoló az atomenergia 2001. évi hazai alkalmazásának biztonságáról; az atomenergia 2001. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámoló elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; beszámoló az atomenergia 2002. évi hazai alkalmazásának... - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1395 konzervatív módszerrel fölszámolni, amivel eddig fegyelmezetten, jól működö tt a nukleáris technológia. Köszönöm szépen a szót. ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 1010 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. A sorrend a következő: Szalay Gábor, Tóth István, Herényi Károly. Tehát Szalay Gábor képviselő úré a szó, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Amikor az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról beszélünk, akkor természetesen nem csak a Paksi Atomerőmű működéséről van szó, hiszen a villamosenergiaiparon, azaz az atomerőművön kívül radioaktív anyagokkal, radioaktív izotópokkal és ioni záló sugárzással találkozhatunk máshol is, az ipar, az egészségügy, a mezőgazdaság és a tudományos kutatás számos területén. Magyarországon ez 2001ben 5500, míg 2003ban már 5780 munkahelyet jelentett, és ezen munkahelyeken mindenütt a legalapvetőbb dolog a biztonság kérdése. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a kérdéskör meghatározó elemét Paks, a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság jelenti, melynek részaránya hazánk teljes villamosenergiatermelésén belül 2001ben 39,1 százalékot, 2002ben 39,4 százalékot, míg 20 03ban 33,4 százalékot jelentett. Az évek hosszú során, közel két évtizeden keresztül mintegy 40 százalékos részarány hirtelen 34 százalék alá csökkenése, jól tudjuk, a 2003. április 10éről 11ére virradó éjszaka bekövetkezett és azóta is kontroll alatt t artott, bár véglegesen még fel nem számolt súlyos üzemzavar következménye. Szeretném hangsúlyozni, hogy az események szerencsére végig kontroll alatt voltak tartva, kézben voltak tartva; szemben azzal, amit Tóth István képviselőtársunktól az előbb ismételt en is hallhattunk, ezzel szemben. A legelső paksi blokk 1984ben történt beindítása óta mindig joggal lehettünk büszkék arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és más nemzetközi szakmai szervezetek ismétlődő ellenőrzései a Paksi Atomerőművet mindig b iztonságosnak tartották, ahol a nukleáris biztonság növelése érdekében folyamatos technológiai tökéletesítések voltak folyamatban nem kis pénzen - csak az AGNESprogram 60 milliárdnál többe került , és ahol a nemzetközi vizsgálatok szerint mindig elmondha ttuk, hogy a biztonság színvonala megfelel a Pakssal egyidős nyugateurópai és amerikai atomerőművek biztonsági szintjének. Ilyen körülmények között mégis bekövetkezett egy addig soha nem volt súlyos üzemzavar, amiről ha tudjuk is, hogy alapvetően nem az a tomerőmű technológiai körét érintette, hanem egy külföldi cég által tervezett, ideiglenesen létesített technológiai segédberendezésben, egy úgynevezett mosótartályban történt, amiről ha tudjuk is, hogy a környezetet és a lakosságot nem veszélyeztette, de m égis a bekövetkezett jelentős gazdasági károk a mi káraink, és szakmai hitelveszteség is elsősorban a Paksi Atomerőművet és az Országos Atomenergia Hivatalt érte. Az Országos Atomenergia Hivatal 2003. évi beszámolójának különlegességét a szokásos évenkénti jelentésekkel összevetve az adja, hogy a súlyos üzemzavar erre a beszámolási időszakra esik. A jelentés ebből a szempontból is alapvetően korrekt, informatív, és alkalmas arra, hogy a történtekről és azok következményeiről világos képet alkothassunk. Rész letes leírását adja az esemény előzményeinek, okainak és következményeinek. Beszámol a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálatainak megállapításairól, és összefoglalja a tevékenység javítása céljából már megtett, még megteendő lépéseket. Mindez tehát ko rrekt és elfogadásra érdemes. Szükségesnek tartom azonban, hogy két kis apró kritikai észrevételt tegyek. Az egyik, ahogy azt magam is kiemeltem, és több felszólalásban elhangzott, lényeges tudnunk, hogy a súlyos üzemzavar nem az atomerőmű technológiai kör én belül történt. Ha azonban ezt kiemeljük, akkor a teljesség és
