Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - Beszámoló az atomenergia 2001. évi hazai alkalmazásának biztonságáról; az atomenergia 2001. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámoló elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; beszámoló az atomenergia 2002. évi hazai alkalmazásának... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. JÓZSA ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója:
1393 Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 8. §a (6) bekezdésének i) pontja értelmében az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója évente beszámol a kormánynak és az Országgyűlésnek az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságá ról. Ezt a beszámolót hallgathattuk most meg, illetve a bizottság képviseletében Szabó József szavait. Az elhangzottak alapján úgy vélem, hogy a beszámoló hűen tükrözi a hivatal múlt évi tevékenységét, és az is kitűnt belőle, hogy a hivatal megfelelően lát ta el feladatait. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében arra szeretném tehát kérni a tisztelt Házat, hogy fogadja el ezt a beszámolót. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szé pen. Most a környezetvédelmi bizottság 2001. és 2003. évi beszámolókról kialakított álláspontjának és az ezekkel kapcsolatban megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 55 perces időkeretben. Józsa István k épviselő úrnak adom meg a szót, a bizottság előadójának. (20.40) DR. JÓZSA ISTVÁN , a környezetvédelmi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kicsit furcsán hangzott ez a felvezetés, mert én mind a három évről a többségi véleményt képviselem és szeretném ismertetni. A tárgyalás történetéről annyit, hogy a környezetvédelmi bizottság mindegyik jelentést különkülön tárgyalta, és érdemi vitát folytatott a jelentés tartalmáról. Többségi véleményként arra a következtetésre jutott, ami igazából az elle nzéki képviselők véleményével is alapvetően találkozott, csak valamiért az utolsót ők nem akarták megszavazni, hogy a nukleáris energia hazai alkalmazása olyan szigorú előírásoknak, olyan szigorú követelményeknek kell hogy megfeleljen, ami biztosítja, hogy a lakosság és maguk a felhasználók is megfelelő biztonságban legyenek. Ha szabad egy közkeletű, ha nem is költői hasonlattal élni: hogy az ország csatlakozása szempontjából a teve átmenjen a tű fokán, az egyik ilyen kérdés maga a Paksi Atomerőmű működése és ennek a jó biztonsági színvonala volt. Mint elhangzott, ennek egy jelentős előzménye volt, egy igen jelentős, akkori értéken 60 milliárd forintos biztonságnövelő program eredményeként jutott arra a műszaki szintre elsősorban a reaktorfelügyeleti rendsze r és a földrengésállóság révén a Paksi Atomerőmű, hogy egyértelműen teljesítette az Európában szokásos biztonsági követelményeket. Azzal együtt, hogy a követelmények a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség részéről igazából csak ajánlások formájában fogalmazódn ak meg, és a tényleges biztonsági követelményeket minden ország nemzeti hatáskörébe utalják, az került megállapításra az Országos Atomenergia Hivatal jelentése révén a bizottságban, hogy ezek a nemzeti előírások összhangban vannak az OECD és világviszonyla tban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által ajánlott színvonallal. Külön pozitívumként értékeltük a 2001es, 2002es beszámolóban, hogy a jelentés foglalkozott azokkal az előremutató intézkedésekkel, amelyek az Országos Atomenergia Hivatal függetlenségér e vonatkoznak, és azóta kormányzati intézkedésként, illetve az atomenergiatörvény, atomtörvény módosítása révén az Országos Atomenergia Hivatal függetlenségének javításában is megnyilvánul. Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy ez volt az egyedüli konkrét köv etelmény, amit az Unió megfogalmazott a hazai nukleáris működéssel, illetve ennek felügyeletével kapcsolatban. Külön szeretnék szólni a 2003as évről, amelynek biztonsági értékelését túlzottan is meghatározta a 2es blokk 1es aknájában történt tisztítás k özbeni súlyos üzemzavar. Én úgy gondolom, hogy a sommás beszámoló mellett, ami úgy szólt, hogy nukleáris gáz jutott a térbe, azért hozzá kell tenni azt is, hogy ez mindig az értékhatáron belül volt, sőt elmondhatom, mint aki részese volt ennek a vizsgálóbi zottságnak, hogy pár nappal az üzemzavart követően vagy másnap a legérzékenyebb műszerekkel sem tudták a környezetben kimutatni a kijutott nukleáris gáznak a hatását. Tehát ilyen értelemben, noha súlyos üzemzavar történt, megengedhetetlen üzemzavar, a
