Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
139 számlát. Arra a kérdésre keresik nap mint nap a választ, hogy a fűtésszámla kifizetése után marade még ennivalóra, telike még minimálbérből ruhára a gyereknek, vagy futjae még a nyugdíjból gyógyszerre is. Nos, tisztelt képviselőtársaim, én azt hiszem, ha az embereket ezek a kérdések foglalkoztatják, akkor talán a k ormánynak is ezzel kellene foglalkoznia, nemcsak beszélnie kellene a távhőszolgáltatás gondjairól, hanem talán megoldást is keresnie, tehát nemcsak vizet gereblyézni, hanem valóban munkához látni, tisztelt államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár sze rintem tudjuk a választ, de azért tegyük fel a kérdést: tényleg drágae a távhőszolgáltatás? Nos, én azt hiszem, a saját józan eszünk és az ott lakó emberek panasza bőven eligazítást adhat ebben az ügyben, de ha nekik nem hinnénk, akkor forgassuk egy kicsi t a törvényjavaslatot, sőt vegyük figyelembe azt is, ami az előbb elhangzott a tisztelt Házban. Érdekes a helyzet, hiszen az általános indokolásban a miniszter beszél ugyan erről, szól a problémákról, csak éppen a javaslat passzusaiban nem találjuk a megol dást. Nézzük, mit is ír a törvényjavaslat, mit is ír az előttünk fekvő anyag! Az energiahordozóárak és az üzemeltetési költségek emelkedése miatt a hőszolgáltatás díjai többszörösükre növekedtek. Időközben jelentősen emelkedtek a lakásfenntartás egyéb köl tségei is; vagy kicsivel később olvashatjuk: a létesítéskor meglevő hiányosságokat máig sem lehet felszámolni. Az esetek döntő többségében csak lassan történik a fűtési rendszerek korszerűsítése. Emiatt viszonylag nagy a hőveszteség, rossz állapotban van a radiátorok jelentős része, nincs lehetőség a szabályozásra. Már csak az a kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy ha a problémát ön is jól látja, akkor miért nem teszi semmit ennek megoldása érdekében. Tisztelt Képviselőtársaim! Vidéki városok adataira táma szkodva nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy egy család egy évben távfűtésre, meleg vízre egy 5060 négyzetméteres panellakásban 110140 ezer forintot költ. Azt is tudjuk - az előttem szóló Podolák képviselő úr ezt meg is erősítette , hogy Budapesten a táv fűtés jóval drágább, mint vidéken. Nézzük meg, hogy ezért a 110140 ezer forintért vajon hány köbméter gázt lehet vásárolni! Egy gyors osztás után bizony kiderül, hogy 25002800 köbméter gáz árának felel meg a távfűtés költsége. Budapesten tehát mindez elé rheti a 3000 köbmétert is. És hol húzták meg önök annak idején a gázkompenzációkor az alacsony jövedelem határát? Bizony, 1500 köbméternél! És mit is mondtak azokra, akik 3000 köbméternél is többet fogyasztanak? Bizony azt, hogy ők a dúsgazdagok, akik vill ájuk medencéjét fűtik gázzal! Most meg kiderül, hogy egy csepeli panelben élő munkásember annyit költhet fűtésre és meleg vízre, mint aki önök szerint dúsgazdag. Valami itt nem stimmel, tisztelt képviselőtársaim, leginkább az nem, hogy gazdag lenne, aki 30 00 köbméter gázt használ el, no meg az sem, hogy az alacsony jövedelműek 1500 köbméternél is kevesebbet fogyasztanak. De főképp az nem, hogy éppen azoknak kerül legtöbbe a fűtés, akik a legkevésbé tehetősek, és ezért távfűtött panellakásban laknak, vagy ép pen korszerűtlen falusi házakban kénytelenek élni. Tisztelt Képviselőtársaim! Keressük tehát a megoldást! Vizsgáljuk meg, hogy lehete egyáltalán olcsóbb a távfűtés. A válasz egyszerű: igen, de az pénzbe kerül. Mert a megoldást valahol ott kell keresni, ah ol a probléma jelentkezik. És ha tudjuk, hogy a távfűtés alapvetően azért drága, mert szabályozatlan és energiapazarló rendszereken keresztül valósul meg, akkor világos, hogy az egyetlen járható út a rendszerek felújításában rejlik. Persze az sem lenne baj , ha önök nem emelnék nyakló nélkül a gáz árát, hiszen a távhőszolgáltatók döntően gázt használnak a hőenergia előállítására, így a gázáremelés hatása bizony a távfűtött lakásokban is jelentkezik. És persze tudnunk kell azt is, hogy a távhőszolgáltatók meg lehetősen sok villamos energiát is használnak, amit önök voltak oly kedvesek szintén jelentősen megemelni. Ezért aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy a távfűtött lakásokban mind a hődíj, mind pedig az alapdíj az inflációt meghaladó mértékben emelkedet t. De térjünk vissza oda, hogy hogyan lehet olcsóbb a távfűtés, térjünk vissza az energiahatékonyság ügyéhez. Nyilvánvaló, hogy ha kevesebb energiát fogyasztunk, az kevesebbe
