Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1333 annak a bölcsességnek, amit Herényi képviselő úrtól hallottunk, nem lehettünk részesei a bizottságban, ugyanis a bizottságban igen komoly munka folyt. Persze senkit nem hibáztatok azért, mert tartogatja a puskaport a nyilvános ülésre, hiszen itt ékesebben hangzik, jobb az akusztika, 2030 ezer ember hallja vagy talán 130 ezer is, mégis jó lett volna, ha képviselő úr és képviselőtársai azt az ismeretet, amit kicsiholtak, már korábban megosztottak volna velünk. Persze talán még mindig meg fogják tenni, és módosító javaslat formájában h ozzánk kerülnek. Azonban - mint nagyon jól tudjuk a parlamenti gyakorlatból - ha egy módosító javaslat korábban érkezik, még a bizottsági státusban, annak a beépülési valószínűsége nagyobb. Több témához szeretnék hozzászólni, szándékozom is. Mindjárt kezde m a módosító gondolataimmal. Az első következik abból, amit már több képviselőtársam is érintett, s én magam is bizottsági előadóként ide hoztam, és ez a fogyasztóvédelmi aspektus. Én továbbmegyek annál, mint ami eddig elhangzott és ami a törvénymódosítás szövegében van, és kimondok egy kemény szót a módosító javaslatomban, nevezetesen azt, hogy a fogyasztót pedig ne tessék zaklatni, a fogyasztó ne zaklattassék az ügyes, rámenős vagy kitartó ügynök által; nevezzük az atyafit, ahogy akarjuk. A fogyasztóvédel em mind nemes és jó dolog, ahogy ide le van írva - s amiről nekünk jó fogalmaink vannak , azonban az emberi találékonyságnak, különösen az ügynök emberi találékonyságának - s van még néhány hasonló szakma a világon, például az ügyvédek s még ki mindenkik nevezetesek erről - nincs határa. Kitalálnak más és újabb dolgokat, ami nem kár, ezért nem is hibáztatom őket. Tisztelt Országgyűlés! Nehogy bárki is félreértse ebben a díszes teremben vagy szerte, aki hallja: én nem hibáztatom azt, hogy az értékesítő, a s zolgáltató, a szándékozott szolgáltató mindent bevet, apaitanyait, hogy meggyőzze a megcélzott vevőt. Képviselő úr az ügyfél szót használta, én inkább azt mondom, hogy megcélzott vevő. (15.40) Nos, ez mind része a dolognak, mégis a zaklatás olyan része az egész folyamatnak, ahol nem egyenlők az esélyek. Az, aki el akarja adni a portékát, jelen esetben pénzt, kölcsönözni akar pénzt vagy pénzügyi szolgáltatást, szerencsejáték- vagy biztosítási politikát bármilyen formában is, az a szolgáltató jobban tájékozo tt, mint az, akit célba vesz, akinek szolgáltatni akar, jobb szóval azt mondom, akinek jót akar tenni, hiszen nyilván jót akar tenni, nem megy majd puskával, hogy “megveszed a szolgáltatásomat, vagy lövök”. Ez egy szabadpiaci valami, és a tájékoztatás birt okában megtörténik, ami megtörténik, vagy nem történik meg, ha az a felek érdeke. Mégis, a zaklatás lehetősége fennáll, sőt nem a lehetősége. Vagyunk, akik életünk során nemegyszer kitétettünk ennek a zaklatásnak. Fogyasztjuk a vacsoránkat, megszólal a tel efon, és egy bársonyos hangú vagy erős hangú, érces hangú valaki a telefonban elmondja, hogy őneki milyen kitűnő szolgáltatása van, most pedig vegyem meg tőle, és hagyjam a levesemet kihűlni - ezt nem mondja ugyan, de körülbelül erről van szó. Ezek a telef onhívások, amik olyan időben megszólalnak, amikor; aztán az elektromos postán, az emailen jövő, amikor kinyitjuk néhányan az emailünket napjában kétszerháromszor, és megjelenik 3, 13, néha 33 üzenet fölstószolva, fölsorakozva; mert a közgazdaságtan olya n, hogy a marginal cost, marginal revenue, tehát a marginális költség és a marginális jövedelem kalkulusa megéri számukra, hogy rátegyék ezer meg tízezer megcélzott valakinek a címére. Ezekkel kapcsolatban gondolom én, hogy valamiféle védelemre van szükség . Az egyik módosítóm, amit benyújtottam a tisztelt Országgyűlésnek, erre vonatkozik; az első - ismétlem - a zaklatásnak valamiféle kiküszöbölésére. Nincs módom most részletezni, de ezt is leírtam. A másik pedig, hogy ez a védelem úgy is munkálható, hogy lé tesüljön - úgy kezdődik a második módosítóm, azt hiszem, az első szava a mondatnak - nyilvántartás azokról a személyekről, akik nem kívánnak ilyenfajta megközelítést, távértékesítést kapni, nem kívánnak annak a haszonélvezői lenni. Kerüljenek bele, és köte lezzük, törvény kötelezze a távértékesítés kínálati oldalán lévő felet, hogy mielőtt elküldi, nézze meg, hogy valakinek a neve benne vane. Ez hasonlít egy kicsit ahhoz, mint a titkos telefonszám, de nem az, csak most emlékeztetőül próbálom említeni. Ez má s országokban,
