Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
1324 politikai ereje egyetért abban, hogy a fogyasztóvéd elem igen aktuális és igen fontos téma a gazdaság kérdéseit illetően. Miért is mondom ezt? A fogyasztóvédelemmel kapcsolatosan nagyon sok szabály született az elmú lt parlamenti ciklusban, ebben a ciklusban is több olyan törvényhely volt, ahol fogyasztóvédelmi szabályokkal foglalkoztunk, részben az Európai Unió jogharmonizációs kötelezettségéből adódóan. Most sincs másképp, hiszen államtitkár úr is jelezte ezt expozé jában: a 2002es 65. számú irányelv határoz arról, hogy ezzel foglalkozni kell a nemzeti parlamenteknek is. Szabályozási oldalról érdekes kérdést vet fel az, hogy miért pont csak a pénzügyi ágazatokra vonatkozólag születik meg ilyen fogyasztóvédelmi rendel kezés a távértékesítést érintően, hiszen nemcsak pénzügyi jellegű szolgáltatásokat, a pénzügyi ágazat körébe tartozó termékeket értékesítenek távértékesítéssel, hanem természetszerűleg nem pénzügyi jellegű termékeket is. Úgy gondolom, az a válasz talán kev és, hogy most erre van idő vagy ez került kidolgozásra. Általában azt szoktam mondani több képviselőtársammal együtt, hogy sosem szerencsés, ha salátatörvények kerülnek a parlament asztalára, de mondjuk, ebben a távértékesítésre vonatkozó témában, amely - még egyszer mondom - nemcsak pénzügyi területeket érint, talán megbocsátható lett volna az, ha valóban a teljes távértékesítésre vonatkozólag egységes jogszabály kerül az asztalunkra. Abban lehetett volna egy jelentős rész - hiszen abban én is egyetértek a z államtitkár úrral , hogy a pénzügyi ágazatok fontos szeletét tekintik vagy teremtik meg ennek a fogyasztóvédelmi szabályozásnak. Ennek egy része lehetett volna a pénzügyi ágazatokra vonatkozó szabályozás, de úgy tűnik, hogy valamilyen ok miatt más terül etek most kimaradtak. Nagyon bízom abban, hogy hamarosan a parlament elé kerülhet egy olyan törvényjavaslat, amely a távértékesítés valamennyi ágazatára kiterjed, és abban az esetben egységesen el lehet helyezni ezeket a szabályokat. Azzal egyetértek, hogy valóban, a pénzügyi ágazatokra különösen oda kell figyelnünk, hiszen hatalmas információs rés tátong a szolgáltatók és a fogyasztók között. Én is úgy vélem, mint Bőhm képviselő úr, azért ez nem egy ördögtől való dolog, hogy ez a helyzet kialakult, hanem b izony azt kell mondanom, hogy az elmúlt évtizedek gazdaságirányítási, illetve globalizálódási folyamata az, amely ekkora rést teremt a pénzügyi szolgáltatók és a fogyasztók között. Egyik oldalról azt lehet mondani, hogy míg az állam nem szabott gátat annak , hogy multinacionális vállalatok országokon, illetve kontinenseken átnyúlva pénzügyi szolgáltatásokat vagy más jellegű szolgáltatásokat nyújtsanak, másik oldalról viszont érzi az állam, hogy valamilyen nagyon nagy probléma keletkezik, hiszen a fogyasztók valóban kiszolgáltatottakká válhatnak vagy válhattak annak, hogy bizonyos információs hiányosságokkal rendelkeznek, amire ez a javaslat igyekszik is módot adni, hogy hogyan lehet ezt kiküszöbölni, hiszen elméletileg hihetetlen sok információval kell bombáz niuk a szolgáltatóknak a fogyasztókat, hogy kellőképpen megismerjék, egyáltalán milyen cégről van szó. A törvény elején fel van sorolva pontokba szedve 1520 felsorolásban, hogy mi az az információ, amit át kell adni a fogyasztónak. Persze az kérdés, hogy az a temérdek információ, ami majd eljut a fogyasztóhoz, valóban az eligazodást szolgáljae, valóban azt eredményezie, hogy a fogyasztó jobb döntést tud hozni, bár nagyon helyesen ez az új intézmény, az elállás, illetve a felmondás joga bizonyos kapaszkod ót, mentsvárat jelent a fogyasztónak a tekintetben, hogy újragondolhatja, végigelemezheti azt, hogy valóban jó döntést hozott, hiszen lökésszerűen éri az a sok információ, amelyet megkap. Általában a direkt marketingnek egyik nagyon hatásos eszköze tud len ni a távértékesítés ilyen formában. Újra végig tudja gondolni a fogyasztó, hogy valóban ezt akarja, így akarta, azokkal a feltételekkel, amelyeket nyilván az értékesítés során kedvezően tüntettek föl számára, valóban megfelelőe a számára. Még egyszer viss zatérve az eredeti gondolatra, azt hiszem, részben elméleti síkon érdemes végiggondolni azt a kérdést, hogy mennyiben felelős az állam azért, hogy ez a helyzet kialakult, akkor, amikor még egyszer mondom: a multinacionális, a transznacionális vállalatokat az adott