Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
132 hiteles hőmennyiség mérésére csak a hőközpontokban, esetleg a hőfogadó állomásokon van lehetőség. Önálló felhasználó csak az lehet, akinek döntési lehetősége van például olyan alapkérdésekben, mint a fű tés megkezdésének és befejezésének időpontja, a rendszerbe belépő melegvíz hőmérséklete. Ezeknek a feltételeknek csak az épület egésze, azaz a tulajdonosok közössége felel meg, tehát ez a kör jelenti a felhasználót, ugyanakkor az eddig kialakult gyakorlat szerint a lakóközösségek nem együttesen fizetik a távhőszolgáltatás díját, hanem lakásonként különkülön, így történik a mért távhő díjának szétosztása és számlázása is. Ebből következik, hogy a díjfizető a lakás tulajdonosa, illetve a törvényben meghatáro zott esetekben a lakás bérlője vagy használója. A mért távhő díjának, illetve szétosztásának mértékéről a lakóközösség dönt, de a szétosztást a szolgáltató végzi. Amennyiben lehetőség van a lakáson belül az igénybe vett hőmennyiség szabályozására és a felh asználási arány meghatározására, akkor teljesülhet az a jogos lakossági igény, hogy mindenki csak a ténylegesen felhasznált hőarányban fizesse a távhőszolgáltatás díját. A rendszeres és pontos díjfizetők védelmét szolgálja az a rendelkezés is, hogy a külön történő díjfizetés esetén az egyes díjfizető más díjfizetők tartozásáért nem felel. Korlátozó intézkedéseket sem lehet a díjhátralékossal szemben úgy alkalmazni, hogy az arányosan érintse a kötelezettségét teljesítő díjfizetőt. Ebből következik, hogy a sz olgáltató az esetleges díjhátralék jogait a Ptk. pénztartozásokra előírt rendelkezései szerint érvényesítheti. 2003ban megszűnt az átalány szerinti távhőszolgáltatás. A jelenleg hatályos törvény szerint ma már csak mérés alapján lehet távhőt szolgáltatni, és a díjakat is eszerint kell elszámolni, ezért a benyújtott javaslat minden esetben elhagyja az átalánydíjas szolgáltatásra vonatkozó eddigi szabályozást. Ugyancsak a felhasználók érdekében született a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint abb an az esetben, ha az épületenkénti hiteles hőmennyiségmérés más módon nem valósítható meg, a szolgáltatói hőközpont helyett felhasználói, épületenkénti hőközpontokat kell létesíteni, értelemszerűen a szolgáltató költségére, így az épületenként létesített f elhasználói hőközpontban megvalósítható a szolgáltatott távhő mennyiségének hiteles mérése. Végül a távhőszolgáltató rendszer rugalmasabb és hatékonyabb kialakítását teszi lehetővé az az intézkedés, amely az 50 megawattnál alacsonyabb távhőtermelők esetébe n kötelezővé teszi az egyszerűsített engedélyezési eljárást. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években sokszor felmerült az a kérdés, hogy mi legyen a távhőszolgáltatás jövője. A nemzetközi példák Ausztriától Dániáig azt igazolják, hogy a korszerű és hatéko ny távhőszolgáltatás versenyképes az egyéb hőellátási módokkal. A centralizált, műszakilag korszerű hőtermelés ugyanis nyilvánvalóan kisebb környezeti terhelést jelent, mint az épületenkénti vagy netán lakásonkénti hőellátás, emellett a koncentrált hőterme lés lehetőséget ad a kapcsolt energiatermelésre, amely energetikailag hatékonyabb, miután a hasznosított villamos energia csökkenti a hőellátás költségeit. Azt már csak kiegészítésként jegyzem meg, hogy a jelenleg meglévő távhőrendszerek helyett az egyedi fűtések bevezetése lakásonként 400500 ezer forintba kerülne, amelyet értelemszerűen a lakások tulajdonosainak kellene fizetniük. Erre sem anyagi, sem ésszerű indok nincs. A számítások szerint egyébként az esetek nagy részében ezek a beruházások nem is tér ülnének meg. Mindebből tehát az következik, hogy a távhőszolgáltatás hosszú távon hazánkban is fennmarad, sőt korszerű megoldásokkal versenyképes lesz más fűtési módokkal is, éppen ezért fejlesztése és a műszaki elmaradások felszámolása mindenképpen indoko lt. Ehhez mind az állam, mind pedig az önkormányzatok jelentős segítséget nyújtottak eddig is és nyújtanak a jövőben is. Bár a támogatások rendszere nem része a beterjesztett törvényjavaslatnak, azonban a szolgáltatás helyzetének és jövőbeni lehetőségének megítéléséhez ez a kérdés is hozzátartozik. Az iparszerű technológiával épített lakások felújítását szolgáló program keretében az állam és az önkormányzatok
