Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 29 (209. szám) - Dr. Martonosi György (Fidesz) - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterhez - “Nagy a jólét, de hol fogunk dolgozni?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz):
1288 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kell higgyem az interpellációja alapján, hogy ön vagy nem 2005ben, vagy nem Magyarországon él, mert amiről beszél, annak semmi köze nincs a valósághoz. Az elmúlt időszakban a makói kistérségben a KSH munkaerőfelmérése alapján a munkanélküliség 78 százalék közötti értéket mutatott. A 2004 első háromnegyed évére vonatkozó legfrissebb rendelkezésre álló, pontos adat sz erint a munkanélküliség 8,9 százalékos volt, 2,3 ponttal meghaladva a megyei átlagot. A foglalkoztatás szintje ugyanezen időszak alatt 48,9 százalékot tett ki, ami viszont 3,6 százalékponttal magasabb volt, mint a megyei átlag. (12.20) Nem felel meg a való ságnak a képviselő úr azon állítása, miszerint a térségben soha nem tapasztalt mértékben nőtt a munkanélküliség. A munkanélküliségi csúcs 1993 februárjában volt, amikor a nyilvántartásban szereplő munkanélküliek száma 4600 főt tett ki. Zárójelben jegyzem m eg, hogy ekkor éppen fideszes vezetése volt Szeged városának, aztán később még négy esztendőig, úgyhogy nem kell mindent a szocialista városvezetés számlájára írni. Csongrád megyét érzékenyen érintette a mezőgazdaságból élők számának jelentős mértékű csökk enése. A két népszámlálás közötti időszakban, ’902001 között a mezőgazdasági ágazatban alkalmazásban állók száma a felére, 37 ezerről 18 ezerre esett vissza. Míg ’90ben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak ötödének, 11 évvel később már csak 12 százalékána k biztosított megélhetést. Ennek ellenére a gazdálkodó szervezetek által a makói kirendeltségre 2004ben bejelentett új álláshelyek száma 1629 volt, ami 200zal haladja meg az egy évvel korábbit. Folytatódnak a tőkevonzás szempontjából fontos autópályaépí tések, így az év végére az M5ös újabb szakasza készül el, majd ezt követően várható az M43as út építésének megkezdése is. Ez a térség munkapiaci feltételeit, tőkevonzó képességét mindenképpen javítani fogja. A térség munkanélküliségének enyhítésére tett intézkedésekből néhányat - a teljesség igénye nélkül - ízelítőül említenék. A megyei munkaügyi központ a rendelkezésre álló pénzügyi keretének mintegy egyötödét Makó és térsége munkanélküliségének kezelésére fordítja. 2004ben csaknem 1500 fő részesült egy üttesen 300 millió forint összegű támogatásban. 2005ben ez a keret 320 millió forint, amely a munkanélküliségi mutató figyelembevételével került kialakításra. Ez várhatóan 1500 fő támogatását teszi lehetővé. Közhasznú foglalkoztatás keretében a megyei ker et 35 százalékát Makón használjuk föl. Bértámogatással mintegy 3 ezer főnek tudtunk segítséget nyújtani, Makó térségében csaknem 600 főnek. A jövőben a PhareCBC határ menti gazdaságfejlesztési program biztosít újabb munkahelyteremtési lehetőséget Makón i s. A humánerőforrásfejlesztési operatív program keretében a megye 1,26 milliárd forint többlettámogatáshoz jut. Képviselő úr, nem felel meg a valóságnak az sem, ahogy a makói kórházból történt elbocsátásokról szólt. A kórház igazgatójának tájékoztatá sa szerint ugyanis zömében az üres álláshelyek zárolása és a nyugdíj melletti foglalkoztatás megszüntetése az oka a 45 fős csökkenésnek, nem valóságos 45 fős létszámleépítésről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) van szó. Kére m, fogadja el a válaszomat - ez a tényeknek felel meg, ellentétben az ön felsorolásával. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszter úr válas zát. Képviselő úr! DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Miniszter úr, a válaszában engem arról győzött meg, hogy ön ezeket az adatokat valójában attól a klientúrától kapja, amelyről én az interpellációm elején beszéltem. De valószínűleg nem találkozik azokkal az emberekkel, akik munka nélkül vannak - őket nem elégítik ki ezek a válaszok, amelyeket ön elmondott, és főleg nem elégíti ki őket az a kozmetikázott statisztikai
