Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 21 (207. szám) - Mentelmi ügy: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1199 elmond, az valótlan. Ő abban a hiszemben volt, hogy igenis, ahogy az elektronikus és az írott sajtó bemutatta, a három képviselő együttes jelenlétében hangzott el az inkrimi nált mondat, és nem történt meg az elhatárolódás. Erre való tekintettel tisztelettel a mentelmi bizottság többségi álláspontja szerint a mentelmi ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére lehetőség nincsen, ezért tisztelettel azt indítványozzuk a tisztelt Ház nak, hogy ne függesszék fel a képviselő asszony mentelmi jogát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Géczi József Alajos bizottsági elnök úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. DR. GÉCZI JÓ ZSEF ALAJOS , a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tizenöt éve vagyok képviselő, de még soha ilyen rosszkedvvel nem fogtam hozzá saját álláspontom ismerteté séhez, amiben a bizottságban 40 százalékos véleményazonosság alakult ki. Ha szakmai kérdésként fognám föl, akkor beszélhetnék a parlamenti szólásszabadság, a parlamenti szólásjog határairól, különös tekintettel arra, hogy a Magyar Országgyűlésben nincs eti kai kódex, nincs parlamenti fegyelmi jog és nincs parlamenti becsületbíróság, mint jó néhány más uniós országban van vagy Magyarországon is volt ’48 előtt. De mégsem erről beszélnék, hanem arról, hogy hol végződnek a politikai erkölcs határai. Lehetségese erkölcstelen, hazug kiindulópontból védeni a politikai erkölcsöt? Lehetségese hamis tényállásokkal megalapozva fellépni a demokrácia nevében? Kilencvenkilenc igaz állítás lehete igaz, ha egy hazug álláspontra, ha a tények elferdítésére, ha hamis állítás okra épül? Ugyanis nagyon egyszerű: Újhelyi István nem volt ott, amikor annak a képviselőtársunknak az a szerencsétlen kijelentése történt, aki azóta már levonta a következtetéseket, el is határolódott saját kijelentéseitől is, és le is mondott a mandátumá ról. Újhelyi István nem volt ott. Volt egy fénykép, amit a Magyar Nemzet lehozott, később kiderült, hogy ez a fénykép néhány perccel később keletkezett. És ilyenkor, amikor ilyen fontos kérdésről van szó, ami a demokrácia és egyáltalán a magyar történelem egyik legérzékenyebb pontjának az értékelése kapcsán akar képviselőket befeketíteni, akkor a másodpercek is fontosak, nem csak a percek. Tehát Újhelyi István nem volt ott, ezért a képviselő asszony kifejezetten tudatában volt annak, hogy valótlant állít, a mikor a három képviselőt egymás mellé állította, és mutogatott egy fényképet, amit egyébként - még egyszer mondom - nem abban a pillanatban készítettek, hanem később. Abban az időszakban, azokban a napokban, amikor ez az interpelláció elhangzott, már széle s körben ismert volt ennek az eseménynek másodpercről másodpercre a forgatókönyve, az esemény leírása. A sajtó is helyesbített, a másik oldalról pedig az érintettek is és az újságírók is felderítették, hogy pontosan mi hogyan történt ebben a pillanatban. N o, ez talán még nem indított volna arra, hogy fölszólaljak, hogy a kisebbségi álláspontot külön is megfogalmazzuk, hanem azt hittem, hogy ezt nem lehet már fokozni. Hát de lehet, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis a képviselő asszony írt egy levelet a bizo ttsághoz, és ebben a levélben nemcsak hogy nem korrigálta korábbi álláspontját, hanem átment ellentámadásba az igaz ügy nevében, mondván azt, hogy őt támadás éri, őt, aki fellépett a demokráciáért, fellépett az antiszemitizmus ellen, íme, még föl is jelent ik! Micsoda szörnyű dolog ez, mondja ő, azzal a kis hibával, hogy az a tény, amire ő hivatkozik, egyszerűen nem volt igaz. Nos, ez engem nagyon is emlékeztet a sztálinizmus koncepciós pereire. (Derültség és felzúdulás az ellenzéki padsorokban.) Így van. (T aps a kormánypártok padsoraiban.)