Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - VÍGH ILONA (Fidesz):
115 Tisztelt Miniszter Asszony! Ennek az intézménynek csupán a havi bérleti díja másfélmillió forintba ker ült. Ismereteim szerint tartalmi munka ebben az intézményben nem folyt. Kíváncsi vagyok arra, ön hogyan látja az intézmény létjogosultságát. Vagy talán nem vált be a nők esélyegyenlőségét elősegítő Nőház gondolata? Egy jelentős társadalmi réteget, az ötven százalékban megrokkant és nyugdíjszerű ellátásban részesülő embereket érinti a következő felvetésem, akik hátrányos megkülönböztetésben részesülnek a jelenleg hatályos nyugdíjtörvény alapján. Munkatársai is egyetértettek azzal, hogy törvénymódosításra len ne szükség, hogy közel 30 ezer ember ne szenvedjen hátrányt. Immár egy hónapja hiába várom, hogy kinyilvánítsa fogadókészségét mint miniszter, akinek válaszadási kötelezettségei vannak az általam képviselt választópolgárok felé is. Meglehet, hogy ezekre a kérdésekre csupán azért nem tudott személyesen válaszolni, mivel az a mások által létrehozott soknevű ifjúsági, szociális, családügyi, esélyegyenlőségi tárca, melyet önnek kell vezetnie, képtelen megbirkózni feladatával. Tisztelt Miniszter Asszony! Nem csa k az ön tárcája van így, más minisztériumokban sem lehet ügyeket elintézni. Választókörzetemet, Szeghalom és térségét érintő kérdésekkel szeretném folytatni, melyek híven tükrözik az ön által képviselt hosszú nevű tárca kompetenciáit. Szívet melengető dolo g, hogy minden esztendőben 50 milliós ráfordítással jégpályát létesítenek a Parlament előtt, miközben például az általam képviselt Zsadány községben az önkormányzat képtelen finanszírozni az iskolai tantermek és foglalkoztató szobák elfogadható felfűtését. Ezek a gyerekek olyan hátrányt szenvednek vidéki létükből adódóan, melyet felnőttkorukban sem tudnak behozni. Ön szerint, miniszter asszony, beszélhetünk itt esélyegyenlőségről? A vidéki régiók jövőjét az sem igazán szolgálja, ha pusztán pénzügyi megfonto lásokból sorra zárják be az oktatási intézményeket. Többek között ez vár a választókörzetemhez tartozó Biharugra általános iskolájának tanulóira és annak pedagógusaira. Az úgynevezett többcélú társulások létrehozása aligha fog megoldást jelenteni, hiszen a jelek szerint rajtuk keresztül nem vidékfejlesztés, hanem vidékvisszafejlesztés folyik. Éppen ezért megfontolandó, hogy feladatfinanszírozásban részesüljenek a kistelepülések önkormányzati intézményei ahelyett, hogy a jelenlegi létszámarányos normatíva a lapján kapnak támogatást. Ez inkább jelentené az esélyegyenlőséget, tisztelt miniszter asszony. A 2005ös költségvetésben a Pénzügyminisztérium egyetlen tollvonással törölte el a gyesen és gyeden lévő kismamák 13. havi juttatását. Nem emlékszem, hogy ez üg yben az ön minisztériuma tiltakozott volna. Ennyire ismeri el kormánya azokat a családokat, akik gyermeket vállalnak? Tudjae ön, hogy ezek az anyukák mennyire várták ezt a juttatást? Az érdekképviseletektől már december elején megkapták az értesítést, hog y megkapják ezt a bizonyos 13. havi fizetést. Ami a szociális kérdéseket illeti: például Bucsán az általános iskola tanulóinak teljes létszáma - 186 gyermek - után fizeti az önkormányzat a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Mindez azt jelenti, hogy az e gy főre eső jövedelem a családokban nem éri el a nyugdíjminimumot, azaz a 24 700 forintot. A választókörzetemben a gyermekeket nevelő családok majd mindegyike kénytelen igénybe venni ezt a fajta támogatást. Mifelénk, a Sárréten ilyen nagy a jólét. A kormán y megszorító intézkedései következtében csupán Békés megyében több száz megváltozott munkaképességű ember veszítette el az állását a 2004. esztendő végén. Ezt nem utolsósorban az ön tárcájának is köszönhetjük, hiszen a jogszabály módosításában oroszlánrész t vállaltak. Ezekre a felvetésekre szerettem volna felhívni az ön figyelmét, és jelezni, hogy nem olyan nagy a jólét, mint ahogyan azt önök gondolják. Tisztelt Miniszter Asszony! Az esélyegyenlőség egy soha be nem teljesülő fogalom, éppen ezért ezt önön so ha nem lehet számon kérni. (21.00)
