Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 21 (207. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1123 Erről a köztársaságról szól képviselő úr másik felvetése is, annak egyik fontos intézményéről, a miniszterelnöki tisztségről. Vagyis arról, hogy megtörténhetette az előző ciklusban, hogy a volt miniszterelnök tanácsadással segíti a családi vállalkoz ást abban, hogyan lehet feltűnés nélkül közpénzhez, közvagyonhoz jutni. (Közbeszólások, zaj az ellenzéki képviselők padsoraiból.) Súlyos állítások ezek, képviselőtársaim, amelyek válaszra várnak, mert az nem válasz és nem cáfolat, ha a tényfeltáró újság he lyett a politikai riválissal kezdenek pereskedni, és az sem válasz, ha olyan szándékokat tulajdonítanak a kormánynak, amely soha nem volt az övé. Az állítás, ha igaz, megalapozza a korrupció gyanúját, tisztelt Ház, és tisztáznivalójuk önöknek van. És hogy ezentúl mindenki a lényegre koncentrálhasson és az igazság kiderítésére, ezért a kormány támogatja azt a javaslatot, hogy a jelenleg százszázalékos tulajdonban lévő Tokaj Kereskedőház Rt. a privatizációs törvény mellékletének módosításával kerüljön be a ta rtós állami vagyoni körbe. (Dr. Áder János: Kerüljön vissza! Ti vettétek ki!) A tények, az igazság kiderítése mind a két oldal érdeke is, és azt gondolom, a felelőssége is (Zaj, közbeszólások az ellenzéki képviselők padsoraiból. - Az elnök csenget.) , és er re a képviselő úr által említett vizsgálóbizottság egy jó eszköz lehet. (Dr. Áder János: Ez hihetetlen!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! U gyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjából, “Soha nem látott fejlesztés a felsőoktatásban: négyet fizet, egyet kap” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A felsőoktatás fejlesztéséről, annak pénzügyi hátteréről kívánok szólni. Mivel azonban itt az előbb a Debreceni Egyetem kapcsán a felsőoktatás is szóba került, engedje meg, képvi selő úr, hogy egy mondatot hadd szánjak erre is. Kétségtelen, hogy nem jó, ha fütyülnek, kellemetlen dolog politikusnak elszenvedni ezt - de hozzá lehet szokni. Az kiváltképp nem jó, ha egy nemzeti ünnepen történik ez. Azonban, amit ön az egyetemekkel kapc solatban említett: én megnéztem a felvételeket, a televízión keresztül, illetve az interneten sugárzott felvételeket. Azt láttam, hogy valóban voltak néhányan egyetemisták, akik fütyültek, de a többség nem fütyült: a többség nevetett. És nem a minisztereln ök úr poénjain nevetett, hanem akármilyen kellemetlen is ez, rajta nevetett; szégyen ne essék, úgy is lehet mondani: a diákok kiröhögték a miniszterelnök urat. (Zaj, közbeszólások, taps a Fidesz padsoraiban.) Ez nem kellemes. Ha az ő helyében lennék, valób an azt mondanám, hogy inkább ötvenszer fütyüljenek ki, mint egyszer kiröhögjenek, de a miniszterelnök úrral ez történt az egyetemeken. Amiről azonban szeretnék beszélni, az nem nevetség tárgya az összeg nagysága miatt. A miniszterelnököt, Gyurcsány Ference t hallhattuk itt az országértékelő beszédében. Valahogy úgy fogalmazott, hogy “kormányom 170 milliárd forintot szán az egyetemek, főiskolák fejlesztésére”. Nos, mára kiderült, hogy nem szán egy fillért sem. Nincs a 170 milliárd forintból egyetlenegy fityin g sem az ez évi költségvetésben. Ami ehelyett van, egy 165170 milliárd forintos, úgynevezett beruházási program, ahol úgynevezett magánbefektetők pénzével történik majd az egyetemek, főiskolák egyébként indokolt fejlesztése. (13.30) Mielőtt egy vitát elke zdenénk: álláspontom szerint az egyetemeket bővíteni kell, kollégiumokat építeni kell, és személyesen is büszke vagyok arra, hogy Pécsett, Győrött, Nyíregyházán, Miskolcon, Debrecenben, Kaposváron, Budapesten ezt meg tudtuk tenni, el tudtuk kezdeni ezt a f ejlesztést. Tehát nem arról folyik a vita, hogy kelle építkezni az egyetemeken, főiskolákon vagy sem, hanem arról, hogy hogyan.
