Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 14 (198. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÖRÖMI ATTILA (független):
113 Már 1994ben ígéretet kaptak a kunszállásiak dr. Lotz Károly miniszter úrtól az autópályaleágazás megépítésére. Engedjék meg, hogy levelükből idézzek, amit Makány Ferenc polgármester úrnak írtak. Tehát 1994ről van szó. “Az eredetileg állami beruhá zásként közpénzekből megvalósítani tervezett M5ös autópálya nyomvonalához néhány évvel ezelőtt abban a hiszemben adták beleegyezésüket, hogy a község közvetlen közelében annak fejlődésére is jótékony hatást gyakorló autópályán csomópont épül. Ezt a község i igényt a beruházó figyelembe vette, a csomópont a jóváhagyott tervnek és koncessziós szerződésnek egyaránt része. A következőkben részletesebben ismertetett kényszerítő körülmények ellenére is megerősítem, hogy a kunszállási autópályacsomópont megvalósu lására a község lakói számíthatnak.” 1994ben íródott ez a levél, és több oldalon keresztül ennek a beruházásnak a szakmai és egyéb jellegű jogosságát miniszter úr taglalja. Így fejezi be levelét többek között: “Kérem tehát polgármester úrnak, a képviselőtestület tagjainak, továbbá Kunszállás község lakóinak megértését és türelmét, amíg az eredeti szándék szerint, de némi késéssel valóra váltva megépül az autópálya kunszállási csomópontja.” Itt valóban némi késésről beszél miniszter úr, több mint tíz évvel ezelőtt, de ha részletesebben beleolvasunk ebbe a levélbe, ez a késés, 1994ről van szó, 2001. december 31ét jelölte meg, tehát nyilvánvaló, hogy egyfajta hétéves türelmet kért a miniszter úr az ott élő emberektől, ami eltelt, és azóta eltelt újabb három esztendő. Úgy érzem, hogy jogállamban élünk, és egyfajta kötelezettségvállalás a későbbiekben érvényes az egymást váltó kormányokra, és úgy érzem, hogy ennek megfelelően, ebből ihletve a mostani adminisztráció illetékesei megerősítették ebbéli szándékukat , illetve biztosították a kunszállási embereket a terv megvalósulásáról. 2004. december 22én kelt az utolsó levél, amelyben a minisztérium illetékese a következőt írja. “Illetékességből tájékoztatom - mármint a polgármester urat , hogy tárcánk szándéka s zerint a kunszállási csomópont, összhangban a vonatkozó építési engedély előírásaival és a minisztérium korábbi nyilatkozataival, megépül.” Mindezek fényében tisztelettel kérem a minisztériumot, illetve a Magyar Köztársaság kormányát, hogy az M5ös autópál ya harmadik fázisának megépítéséhez szükséges országgyűlési határozatban ezt a szándékot, ezt az ígéretet vegye figyelembe, ennek az egyik technikai megvalósítási formája ez irányú módosító javaslatom beépítése az országgyűlési határozattervezetbe. Köszönö m szépen, hogy meghallgattak, köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Szokásainknak és a Házszabálynak megfelelően a napirend utáni hozzászólást követően a levezető elnök kötelessége megkérdezni a kormány jelen lévő képvisel őit, hogy kívánnake reagálni, válaszolni az elhangzottakra. Mivel az ülésteremben a kormány egyetlenegy képviselője sem tartózkodik, ezért sem most, sem a további napirend utáni hozzászólásokat követően ezt a kérdést nem fogom feltenni, mert nincs módjuk vagy nincs szándékuk reagálni az elhangzottakra. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Körömi Attila képviselő úr, független országgyűlési képviselő. Megadom a szót öt percben. KÖRÖMI ATTILA (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Or szággyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! December 5e óta történelmi jelentőségű választás van mögöttünk. Törvényszerűen került népszavazásra az elszakított országrészekben élő magyarok magyar állampolgárságának itt most nem kifejthető társadalmi és gazdaság i jelentőségű kérdése, mert ezt, a valódi rendszerváltoztatás fundamentumát az úgynevezett Ellenzéki Kerekasztal nem rendezte el, holott erre megvolt a lélektani pillanat. (20.50) Azaz hűvösen kijelenthetjük, hogy fundamentum hiányában, a szó legszorosabb értelmében Magyarországon nem volt, mert nem lehetett rendszerváltoztatás.
