Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP):
1086 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A bonyhádi képviselőtársam megszólalásá ra adott államtitkári válasz késztet szólásra. Valóban, a legfontosabb kérdés a gazdaság kérdése az önkormányzatok számára is, ezért külön felháborító az a 2004. január 1jei törvényi változtatás, ami alapján áfakötelessé vált egy csomó olyan államháztartá si támogatásokon alapuló beszerzés, amely korábban nem így volt. Így ha európai uniós forráshoz jut egy önkormányzat vagy annak cége, akkor ennek a beruházásnak a megvalósítása, finanszírozása jelentős mértékben megdrágul. Nem beszélve arról a szomorú tény ről, hogy az Európai Unió rendkívül felháborodottan vette ezt a döntést, hiszen első szavuk az európai uniós biztosoknak az volt a kohéziós alap kapcsán, amikor nálam is megjelentek, hogy nem az államot kívánták támogatni, hanem egyes projekteket kívántak támogatni. Tehát rendkívül fontosnak tartom, hogy ezt a szakmailag megalapozatlan jogszabályi környezetet, kérem, hogy oldjuk fel, mert ebben az esetben az önkormányzatok sokkal kevesebb nagyberuházást tudnak megvalósítani egy olyan gazdasági helyzetben, a melyről képviselőtársaim beszéltek, ahol a bérfejlesztésre nincs meg a fedezet, ahol bizonytalan a közalkalmazotti kör 2004. évre vonatkozó 13. havi juttatása egytizenketted részének a jogossága, ezt nem tudják megadni az intézmények, ahol a belső ellenőrö k kötelező beállítása pluszfeladatokat jelent, ahol a munkába járás pluszfeladatokat jelent, és még sorolhatnám tovább azokat a ránk rótt pluszfeladatokat, amelyekhez az önkormányzatok pluszforrást nem kaptak. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, a függetlenek képviselőcsoportjából. (Jelzésre:) Németh Zsolt képviselő úr jelzi, hogy nem kíván felszólalni. Halmai Gáborné képviselő asszonynak adom meg a szót, az MS ZP képviselőcsoportjából. HALMAI GÁBORNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, azért jöttünk ma, hogy közös problémáinkra közös megoldásokat találjunk. Tény, hogy az önkormányzatok problémája nem új keletű: kormányzati szinten már 1988ban foglalkoztak a falu helyzetével. Az akkori falufejlesztési program alapvető célkitűzése volt, hogy tudatosítani kell a közvéleményben a vidékre irányuló veszélyeket, és a falufejlesztést már akkor mozgalommá kívánták fejleszteni. Ahelyett, ho gy a veszély tudatosult volna, a rendszerváltás idején a demokratikus választásokra épülő önkormányzatok képében új remény keletkezett, ami rövid időre elfedte a problémát. Mindenki abban reménykedett, hogy jobb gazda kezébe kerülve hízik a jószág, hogy az új, most már a piacgazdaság törvényei szerint épülő, növekvő gazdaság és a helyi figyelem együttesen elegendő lesz megoldani a vidék, a falu problémáját. Néhány tény azonban elég gyorsan kiderült: a gazdaság kiindulópontja a tőke, amiből minden szinten, k ülönösen az önkormányzatoknál hatalmas volt a deficit, a korábban központosított intézményrendszer minden szinten kiépülve nemhogy olcsóbbá, karcsúbbá, közelibbé tette volna az adminisztrációt, hanem felszaporította, drágábbá tette azt. Az állami vállalato k hatalmas munkaerőfelvevő képességét nem tudta kiváltani a sokszínű vállalkozói szféra, így egyre inkább a közhivatalok, önkormányzatok váltak a legbiztosabb munkahellyé, amihez azután mindenki ragaszkodott. A megváltozott gazdasági szerkezet új tudásoka t, újfajta munkaerőszükségletet keletkeztetett, miközben a korábban a nagyvállalati szférához igazodó szakképzési rendszer teljesen szétzilálódott, a tartósan munkanélküliségre kényszerült réteg nemcsak tudásbeli, de szociális és mentális problémákkal is küzd. A nehézségek ma már jól láthatók, mint ahogy látszik az is, hogy igazi, átfogó reformok, az egyes területek újragondolása nélkül a problémák csak eltolódnak. Igaz ez egyaránt az egészségügyre, az oktatási rendszerre vagy a közigazgatásra. Hogy szüksé g van a közigazgatás reformjára, a helyi közszolgáltatások elérhetőségének, minőségének javítására és ugyanakkor
