Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületesen, lefelé a lejtőn - nagy bajban az önkormányzatok!” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
1077 meg tudná finanszíroz ni ezeket a forrásokat. 20 százalékos banki kamatot is kell fizetni a megelőlegezett források után, ami nagyon komoly veszélyforrása a következő időszaknak. Rossz pályázati rendszer, és mindeközben sehol nem találjuk azokat a kormányzati intézkedéseket, am elyek segítenék az önkormányzatokat abban, hogy hozzájussanak ezekhez a forrásokhoz. Arra szeretném fölhívni a figyelmet és leginkább a Belügyminisztérium figyelmét, hogy ha úgy gondoljuk, hogy 2007től lehetőséget kell teremteni az önkormányzatoknak, hogy forrásokat tudjanak megszerezni, akkor ennél jóval hatékonyabb cselekvő intézkedésre van szükség, nem pedig arra a soksok sikerpropagandára és beszédre, amit most tapasztalunk. Összefoglalva: európai uniós ügyekben az önkormányzatok jelentős részének az a véleménye, hogy az európai uniós források úgy viselkednek, mint a Jeti, mindenki beszél róla, de még nagyon kevesen látták, hogyan lehet ez hasznos lehetőség az önkormányzatoknak a nehéz helyzetből való kilábaláshoz. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Önt illeti a szószék. MOLNÁR GYULA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyek és Urak! Én i s arra gondoltam, amikor reggel jöttem befelé, hogy egy olyan fontos, mindannyiunk számára húsba vágó témáról fogunk beszélni, hogy talán sokkal több felelősség, sokkal több tisztelet és talán emelkedettebb lesz itt a hangnem ma a tisztelt Házban. Nagyon h ajlok arra, amit Bőhm András megpróbált megfogalmazni, úgyhogy ha nem sértődnek meg, nem csatlakoznék azokhoz a szólamokhoz, amelyek eddig elhangoztak, megpróbálnék valóban arról beszélni, hogy mit gondoltunk, mit tettünk és mit szeretnénk tenni a következ ő időszakban. Egy rövid kitérőt azért engedjenek meg! Én nagyon örültem annak, néhányan már majdnem kimondták azt a tételt, amiben szerintem talán meg tudnánk állapodni, hogy nem egy év, nem két év, nem három év következménye az, ami ma a magyar önkormányz ati rendszerben kialakult, akár finanszírozás szempontjából, akár abból a szempontból nézzük, hogy milyen feladatok, milyen kötelezettségek keletkeznek, és ahhoz vannake források. Annyira jó lenne, ha lenne bátorság bennünk, hogy a 14 esztendő dolgairól s zóljunk! Hiszen olyan szép még a rendszerváltás első gondolata, amikor mindenki azt mondta a választási kampányban, hogy a helyben keletkezett jövedelmek maradjanak helyben. Aztán mindjárt az első kormány azt mondta, hogy 50 százalék, a második azt mondta, hogy 25, és a harmadik kormány - nem is nevezzük most nevén - azt mondta, hogy 5 százalék. Aztán lett 10, és most 17 százalék. Tudom, hogy nem ez a megoldás, de mégis arról van szó, hogy talán ezt ebben a körben mondjuk ki: van felelősség, persze ezzel pá rhuzamosan van feladat is. Hogy fuldoklike valaki, azt szerintem bízzuk rá. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt elegánsan meg is tettétek.) Az világosan látszott, ezt elmondta a fővárosi frakcióvezető asszony, Gy. Németh Erzs ébet, hogy az egész téma úgy került elő, hogy a Fidesz komoly problémája az, hogy ebben a városban olyan emberek élnek, akik jól emlékeznek arra, hogy mi is történt az elmúlt időszakban. Tehát én azt mondom, hogy hagyjuk rá az emberekre, hogy majd eldöntsé k, hogy az, ami történik, számukra elfogadható avagy sem. Én azt mondom, hogy ha fel tudják saját magukat menteni attól, hogy versenyeznek egymással, hogy nagyobbat vagy nagyobbat mondjanak, akkor talán lesz arra energia és kapacitás, hogy azzal foglalkozz unk, ami a dolgunk. Elment közben Kósa Lajos (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg a belügyminiszter is!) , én azt mondom neki, hogy az a cukrosbácsi, akit ő itt megidézett, ha a fővárosra gondolt, nagyon örültünk volna mi, fővárosiak ’98 és 2002 között, ha l egalább azt a fél tábla csokoládét megkaptuk volna attól a cukrosbácsitól.
