Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/14613. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FARKAS IMRE (MSZP):
1023 mindig diszkriminatív lesz. Tekintsük egy csoportnak az alkotmány értelmében azokat, akik ingáznak a munkahelyükre! Az ideálisabb helyzetben lévők igénybe tudják venni a tömegközlekedést, megkapják a bérlet árának 80 százalé kát. Azokat, akik kevésbé ideális helyzetben vannak, és egyéni közlekedésre vannak kárhoztatva, ha nem nyújtunk nekik ugyanilyen támogatást, akkor az enyhén szólva is diszkriminatív. Azt én elfogadnám egyébként, hogy valahol érdek az, hogy a tömegközlekedé st ösztönözzük. Igen ám, de a tömegközlekedés ma már vidéken olyan helyzetben van, hogy ösztönzésről nem tudunk beszélni, hanem csak az egyéni közlekedés ösztönzésével hozhatjuk a nehezebb helyzetben lévő munkavállalókat abba a helyzetbe, amiben, még egysz er mondom, azok vannak, akik a tömegközlekedést igénybe veszik. Tehát a diszkriminációt tiltó szabályokra is legyenek figyelemmel akkor, amikor a számításaikat végzik! Még egyszer mondom, én, az igazgató asszonnyal egyetértve, valahol minimálisan 13 forint magasságában gondolom ezt az összeget, ami talán megoldaná a problémákat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én azt gondolom, alkalmazkodva az itt elhangzott gondolatokhoz, hogy annak azért mégis van jelentősége, bármiféle jogosságot is látva, hogy a gyakorlat teljesen eltért attól, az utazás tekintetében és az elszámo lás tekintetében egy borzasztó nagy különállás következett be valahány év alatt. Magyarul: sokan személygépkocsival utaztak, és bérlettel számoltak el. (20.10) Amikor azt nézzük, ki vizsgálja, hogy ez a mostani előterjesztés, amit tettünk, valóse vagy sem , akkor azt hiszem, arra is tekintettel kellene lenni, hogy a korábbi években ki vizsgálta azt, hogy egyáltalán a tényleges közlekedés és az elszámolás módja között micsoda irdatlan nagy különbség alakult ki. Ennek van reális alapja, tehát azt hiszem, hogy ez gazdasági értelemben és sok más szempontból is fontos lehet. Miért alakulhatott ki ez az ellentmondás? Véleményem szerint azért alakulhatott ki, mert 1995től kezdődően ez a 3 forint/kilométeres összeg nem lett felemelve. Nézzük meg, hogy Magyarországo n a különböző ellátási formákban milyen valorizáció következett be; mindig az aktuális kormányok hivatkoznak erre egyegy ilyen költségvetési vagy más módosítás alkalmával, hogy valorizálni kell. Az ellenzéki képviselő meg sokszor azt mondja, hogy még jobb an valorizálni kellene, vagy más tételeket kellene valorizálni. Most akkor tekintsünk magunkba, 1995 óta hány kormány volt, és szükségesnek tartottae ezt a valorizációt. Volt a Hornkormány, és mondjuk, nem tartotta szükségesnek valameddig. Ezt követően 1 998tól 2002ig volt az Orbánkormány. Egy fillért nem emelt ezen az ellátási módon. 2002 óta pedig van ez a kormány, amelyik eddig szintén nem emelt rajta. (Babák Mihály: A Medgyessykormány.) Úgy van, Medgyessy- és Gyurcsánykormány. De most akkor nézzük meg, hogy ebben az időszakban az Orbánkormány volt a gerincében ennek, ’98tól 2002ig, és egyáltalán nem tartotta ezt szükségesnek. (Babák Mihály: Minek megyünk vissza?) Kedves képviselőtársaim, nem megyünk vissza, csak a tények alap ján most mondom, hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet, ami után most már mindenki menne, hogy hol kell jogorvoslatot szerezni. Én például 2000ben megkérdeztem Járai Zsigmondot, az akkori pénzügyminisztert, hogy tervezie a kormány az évek óta változatl anul 3 forint/kilométer összegű normaköltség emelését. És itt van a válasza az önök akkori pénzügyminiszterének. (Felmutatja.) Csak a végét, a konklúziót olvasom fel (Babák Mihály: Már meg se kérdezte a Medgyessyt!) , amit mondott: „Az emelését nem tartom s zükségesnek.” Tehát 2000ben, öt év után sem tartotta ezt még szükségesnek. (Göndör István: Ki volt ez a pénzügyminiszter?) És jön az indoklása: „Nem valós költségeken alapuló
