Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az újszülöttek egészségügyi intézmény által működtetett inkubátorban történő elhelyezése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
1013 És felmerül a kérdés, hogy hogyan tudja ő egyedül, mindenféle segítség nélkül földolgozni ezt a traumát, amit végigélt és végigcsinált, amit elkövet, és ha földolgozza, hogyan fog dönteni egy újabb helyzetben, amikor esetleg újból terhes marad, újra ilyen helyzetbe kerül. Amikor ezen gondolkozom, akkor úgy érzem, hogy meglehetősen gyenge lábakon áll az anya- és csecsemővédelmünk, hogy itt a XXI. század elején, Európa közepén olyan körülmények között élünk, hogy bizony terhességek teljesen titokban tudnak maradni, miközben annak azért látható nyomai vannak, hogy nem érik el a védőnők mindegyik terhes kismamát. (19.20) Éppen ezért egyetértek azoknak a szakembereknek az álláspontjával, véleményével, akik amikor ezt a tervezetet véleményezik, megfogalmazzák azt az igényüket is, hogy az inkubátor kihelyezése előtt történjenek hathatós lépések annak érdekében, hogy a segítő foglalkozású emberek fel legyenek készítve, képezve legyenek, alka lmassá legyenek téve arra, hogy krízishelyzetekhez hozzáálljanak és tudjanak beavatkozni, segítséget nyújtani; hogy a közvélemény formálása céljából valamilyen kampányt mégiscsak el kellene indítani, hogy a XXI. században ne ott tartsunk, hogy kilenc hónap on keresztül lehet dugdosni egy terhességet; hogy a nem kívánt terhességet megfelelő megelőző eszközökkel valóban meg lehessen előzni. Azt gondolom, nagyon sok tennivalónk lenne ahhoz, hogy ez a jogszabálymódosítás, az inkubátortörténet tényleg csak egy f olyamat végén a legutolsó menedék, a legutolsó lépés legyen. Megmondom őszintén, nem vagyok nyugodt a tekintetben, hogy miközben ezt a jogszabálymódosítást megcsináljuk, ugyanilyen elszántsággal a megelőző lépések fejlesztésén is dolgozunk. Azt szeretném még hozzáfűzni, hogy az inkubátor nem csodaszer. Szakértők felhívják arra is a figyelmet, hogy a gyermek, illetve csecsemőgyilkosságnak milyen a területi eloszlása, hogy történetesen nagyon sok olyan vidéki településen következik ez be, akár tanyán, ahol nincs a közelben város és kórház és inkubátor. Tehát nem várhatjuk ettől a megoldástól, hogy tényleg megszűnnek ezek a csecsemőgyilkosságok. Ha visszalapozunk az emlékeinkben, akkor ezek párhuzamosan jelennek meg a mai napi tudósításokban is, hogy már van inkubátor, de még mindig van sajnos csecsemőgyilkosság is. Végezetül még egy dilemmát szeretnék szóba hozni, ez pedig ugyancsak az anonimitásból fakad, abból, hogy ha nem tudunk semmit a csecsemőt elhelyező személyéről, abban sem lehetünk biztosak, hogy fe ltétlenül az anya tette be a csecsemőt és nem valaki más, az apa vagy valamilyen családtag. Aztán, ha valóban az anonimitás mentén viszonylag fölgyorsul az örökbefogadási eljárás, akkor azt gondolom, hogy súlyosan sérülhet adott esetben az apának a gyermek hez való joga, aki lehet, hogy nem is tud erről a lépéséről az anyának. Előfordulhat, hogy van a családi környezetben olyan nagyszülő vagy nagyszülők, akik vállalnák a gyerek felnevelését, de vélhetőleg ők is kívül maradnak a döntési lehetőségen. Mindezt e gybevéve a szabad demokraták alapvetően támogatják a javaslatot. Én a magam részéről nyújtottam be módosító indítványt pontosító javaslat jelleggel, és azt remélem, hogy még majd a részletes vitában meg tudom győzni képviselőtársaimat annak az elfogadásáró l, illetve szükségességéről. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni az általános vitában. (Senki sem jelentkezik.) További felszólalási szándékot nem látok. Megkérdezem az előterjesztő képviselő asszony t, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi bólint.) Képviselő asszony jelzi, hogy kíván válaszolni, megadom a szót. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) :
