Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az újszülöttek egészségügyi intézmény által működtetett inkubátorban történő elhelyezése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1011 A törvénymódosítás fő célja a csecsemőgyilkosságok megszüntetése, minden születendő gyermek életben maradásának biztosítása. A törvényjavaslatot nagyon fontosnak tartj uk. A szociális és az egészségügyi bizottság Fideszfrakciója egyértelműen támogatta a javaslatot. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 88 perces időkeretben. Elsők ént megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán sajátságos egybeesés, hogy jó pár órával ezelőtt, napirend előtt az elmúlt évi születési adat ok kerültek szóba, s azon polemizáltunk, hogy a kiragadott adat valóban trendként tekinthetőe, hogy valóban elindulte egy pozitív irányú folyamat. Talán lehet, hogy a véletlen hozta így, hogy a mai napon tárgyalunk erről a kérdésről, azon a napon, ami a nemzetközi nőnap tulajdonképpen, tehát az anyák is involváltak. De megvallom őszintén - elfogadva azt az elvet, ami a joggyakorlatban is létezik, hogy ha az élet kikényszerít valamilyen törvénykezést, akkor azt a törvényhozónak meg kell tennie , nem vagyo k boldog. Nem vagyok boldog, amikor kereszténykonzervatív szemlélettel kell asszisztálnom ahhoz, hogy valaki a családi állapotát - hogy a szakzsargont használjuk - megváltoztatja, mert én azzal vitatkoznék, hogy a csecsemőgyilkosságok és az inkubátorba tö rténő helyezés között bárminemű összefüggés lenne. Én úgy gondolom, hogy két teljesen más körről van szó. A csecsemőgyilkosság egy teljesen sajátságos pszichológiai folyamat végeredménye. A bírósági gyakorlatban ilyenkor mindig tudatbeszűkülésről beszélnek . Tehát én ezt a kettőt nem vonnám össze. Amikor az egészségügyi bizottság tárgyalta a törvényjavaslatot, fölvetődött ez a kérdés, hogy születette már tanulmány arra vonatkozólag, hogy ezt a párhuzamot megpróbálják vizsgálni, illetve vannake adatok arra vonatkozólag, hogy amióta ez az illegitim lehetőség fennáll, azóta valóban szignifikánsan csökkenteke a csecsemőgyilkosságok. Gondolom, abban egyetértünk, hogy vitatható a szoros összefüggés feltételezése. (19.10) Azzal is polemizálnék, hogy ilyen terjede lmű törvénymódosításra vane szükség. Habár az előterjesztő az expozéjában elmondta, hogy nem az volt a cél, és ezzel elismerte, hogy tulajdonképpen nem célként fogalmazódik meg maga a programnak és az inkubátorba való helyezésnek a lehetősége, hogy felbuj tsanak, ha jól idézem a képviselő asszony szavait, hanem hogy egy illegitim állapotot legalizáljanak, tehát hogy utánamenjenek. Nekünk az a véleményünk, hogy az 52. évi IV. törvény módosítása ezt a lehetőséget, ezt az illegitim állapotot rendezni tudja önm agában. Nem feltétlenül szükséges sem a gyermekvédelmi, sem a magzati élet védelméről szóló törvény módosítása, hiszen az már mintegy értékrendként határozná meg a törvényhozó részéről, a jogalkotó részéről, hogy nemcsak megtűri, mert lényegében az, hogy l egalizáljuk a már évek óta meglevő ügyet, hanem mintegy preferáljuk, ha mi itt kötelezővé tesszük a tanácsadó szolgálat részére, hogy az anyákat felhívják erre, hogyha időközben meggondolnák magukat. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyetértek a szociális bizo ttság előadójával, hogy általában a várandós és áldott állapotukat eltitkolni igyekvő személyek nem szoktak megjelenni ezeknél a tanácsadó szolgálatoknál, tehát ahhoz a célcsoporthoz nem ér el ez a törvénymódosítás, azok nem fognak elmenni, mert attól a pi llanattól kezdve, ahogy elmennek egy terhestanácsadásra, már nem titkolt terhességről van szó. De lehet olyan állapot, hogy valóban nagyon nehéz helyzetben van a várandós anya, és a végén mégis meggondolja magát, de akkor már adva van a törvényes lehetőség arra, hogy örökbe adják a gyereket.
