Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nem peres eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
1003 Most röviden arról, hogy megérdemelt volnae ez a szabályozás egy önálló törvényt, vagy maradjon a Pp. XXas szabályai között. A javaslat nem pontosan abból a célkitűzésből készült, hogy csak a bírói felülvizsgálat reformját oldja meg, de tulajdonképpen ez a bírói felülvizsgálat lényegében az intézmény legfontosabbika. Ezért nem lehet elkerül ni annak a kérdésnek a taglalását és ennek a felvetésnek a megválaszolását, hogy külön, vagy a Pp. keretén belül. A kérdés: az új közigazgatási perrendtartás, a Pp. XX. fejezete módosítása, avagy külön törvény formáját öltsee? A külön törvényi formát a ko ncepció ahhoz kötötte volna, tehát amikor még a Ket. közös gondolkozás is elindult, hogy lesznek az új szabályozásban olyan koncepcionális változások, amelyek a külön törvényben történő szabályozást feltétlenül szükségessé teszik. Valóban, a javaslat megle hetősen tartózkodó a magyar közigazgatási pereket illetően, nem hozott sok új és újszerű megoldást, sokkal inkább technikai részeket emelt be a törvénybe. Tulajdonképpen adottnak veszi azt, hogy a közigazgatási perek a polgári per egyik altípusát képezik. Ennek az állításomnak a bizonyítását tulajdonképpen a 14. oldalon találják meg a képviselőtársaim, ahol szó szerint így szól a már végleges formába öntött elgondolás: “A közigazgatási per valójában a polgári per sajátos altípusa, alapvetően érvényesek rá a polgári eljárások általános elvei. Ennek megfelelően a közigazgatási perekre vonatkozó sajátos szabályok továbbra is a Pp. XX. fejezetén belül kerülnek elhelyezésre úgy, hogy a XX. fejezet által nem szabályozott kérdésekben a Pp. általános szabályai az ir ányadóak.” Itt az előterjesztés adottnak veszi azt, hogy a közigazgatási perek a polgári per egyik altípusát képezik, ezzel indokolja főként azt, hogy külön törvény megalkotására nincs szükség. Mindenképpen hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ez nem egészen így van. A közigazgatási per csak azért altípusa a polgári pereknek, mert 1972 óta így szoktuk meg. Az ilyen típusú perek szükségképpeni, előző rendszer működéséből eredő alacsony száma soha nem feszegette azt a kérdést, hogy esetleg önálló szabályozásra l enne szükség. Azt kell hogy mondjam, hogy a '72. évi Pp.novella is még tulajdonképpen nem érzékelte azt a problémát, nem is gondolták el. Ebből a pertípusból - évente vagy megyei szinten úgy lehetett megfogni - 100150 per indult összesen egy évben, tehát a nagyságrendje tényleg valóban alacsony volt. Ma azonban, amikor a közigazgatási jogviszonyokból fakadó igények rendre peresíthetőek, és tömegével jelentkeznek az ilyen peres igények, már nem egy periférikus eljárástípusról van szó. Emiatt nem alapvető i ndoka az, hogy a közigazgatási peres eljárás csak itt, a Pp.ben kell hogy elhelyezkedjen. Ez a per ugyanis egy sajátos, különálló pertípus. Az alapját közigazgatási jogviszony, illetve közigazgatási jogosultságokkal összefüggő igények alkotják. A peres fe lek egyike vagy mindkettő közigazgatási szerv. A bíróság sajátos közigazgatási jogalkalmazó tevékenységet végez. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az államigazgatási hatósági eljárást követő közigazgatási perekben hozott döntés állítja csak be a határozat jogerejét. Az összes alkotmányos problémát én most gyakorlatilag nem említeném, ami az alkotmány 50. § (2) bekezdését, az 57. § (1) bekezdését, a jogorvoslati funkciót, az objektív törvényességi érdeket és a közigazgatási természetű jogok érvényesítésének , tehát a szubjektív jogvédelemnek az eszközéül szolgálna, hanem azt szögezném le megfontolandó, hogy a közigazgatási perek eltérései, amelyek a közigazgatási anyagi jogban és a jogi helyzetben gyökereznek alapvetően, azt indokolják, hogy azt a következtet ést kellene levonnunk, hogy ezt az eljárást külön törvényben kellene szabályozni. Azért is kellene külön törvényt alkotnunk, mert a Ket. megalkotását most követi ez az eljárási szabályozás, de még úgy tudom, hogy legalább 912 olyan törvénymódosítás van el őttünk, amelyek gyakorlatilag kisebbnagyobb jogintézményeiben érintik az új szabályozási formát. Azzal az előnnyel járna, államtitkár úr, a külön szabályozás, hogy egyszerűen a Pp. szükség szerint igen sűrűn módosuló jogszabá ly, nagyon sokszor módosítjuk, de a közigazgatási része ebből kimaradna, mert önök azt mondják, az előterjesztő úgy gondolja, hogy a XX. fejezetben a külön szabályokat megalkotjuk, de az általános szabályok vonatkoznak rá. Zavart fog kelteni az ügyfelekben , a szereplőkben, az alkalmazókban és az igazságszolgáltatásban is az, hogy a Pp. egyéb
