Országgyűlési napló - 2004. évi téli rendkívüli ülés
2004. december 20 (197. szám) - Kovács Ferenc (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Hol van az esélyegyenlőség a kereskedelemben az ellenőrzések területén?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS FERENC (Fidesz):
66 Köszönöm szépen. ELNÖK (Harr ach Péter) : A képviselő úr nem fogadja el a válaszadó személyét, bár megjegyzem, kérdés esetében nincs lehetőség dönteni a válaszadó személyéről. Ez csupán az interpellációra vonatkozik - de akkor megyünk tovább. Kovács Fe renc (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Hol van az esélyegyenlőség a kereskedelemben az ellenőrzések területén?” címmel ELNÖK (Harrach Péter) : Kovács Ferenc, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a pénzügyminiszternek: “Hol van az esélyegyenlőség a kereskedelemben az ellenőrzések területén?” címmel. A képviselő úré a szó. KOVÁCS FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapokban az ellenőrzésre jogosult hatóságok látványos aktivitá sban vannak. Az ellenőrzésekkel kapcsolatban több kereskedelmi és vendéglátóipari vállalkozás tulajdonosa és dolgozója panasszal fordult hozzám. Véleményük szerint a soksok intézkedés és ellenőrzés és az ezt követő bírságok kivetése egy kicsit egyoldalú megítélést takar. Engedje meg, hogy két, a legtöbb panaszra okot adó példát ismertessem önnel. A fogyasztóvédelmi hatóság emberei azért büntetik meg a kis boltok, vendéglők tulajdonosait, mert a dolgozóik, a fizetőpincérek legtöbbször a számla árának kifiz etése után ütik be a pénztárgépbe a nyomtatási parancsot, és ezután nyújtják át a bizonylatot. (15.00) A nagykereskedések, a nagy áruházláncok technikai eszközei és pénztárgépei és az ezt kezelő személyzet a nyomtatási parancsot szintén csak a számlakifize tés után teljesítheti. Az ellenőrző hatóságok a nagy bevásárlóközpontokban, az áruházláncokban, a nagy áruházhálózatok üzleteiben, úgy tűnik, erre fel sem figyelnek, vagy egyszerűen szemet hunynak felette. Tisztelt Államtitkár Úr! Két variáció lehetséges: vagy a törvényeink rosszak, nem életszerűek, vagy az ellenőrzések nem igazságosak. A másik példa a fogyasztók tájékoztatásáról szól. A közelmúltban a parlament hadat üzent a borhamisítóknak - én is elkezdtem figyelni a kis- és nagykereskedések italkínálatát. Számtalan terméken nincs, vagy ha van, elolvashatatlan apró betűkkel található csak a magyar nyelvű termékismertető. Találtam egy nagykereskedelmi áruházlánc üzletében a raklapokról árusított, zsugorfóliába csomagolt kétliteres, önmagát asz tali bornak nevező, nevetséges szavatossági idejű italt. A Gondűzőnek nevezett ital fehér és piros színű változatának címkéje a H0028 titkos kódot ismerteti meg a vásárlókkal. Tisztelt Államtitkár Úr! A fogyasztók tájékoztatása elégséges ezeken a palackoko n? Ez a kérdésem azért érdekes, mert számos példát ismerek, amikor vendéglőket azért büntettek meg, mert az ártájékoztatón, az árlapon, az étlapon nem különítették el a szeszes italokat a gyümölcspárlatoktól. Érdeklődve várom válaszát, hogy az üzletek elle nőrzése és a vásárlók kötelező terméktájékoztatása során miért és milyen szempontok alapján vannak törvények betartása alól mentesítve a nagy áruházhálózatok üzletei. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
