Országgyűlési napló - 2004. évi téli rendkívüli ülés
2004. december 20 (197. szám) - Dr. Simicskó István (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Tankolunk, tankolunk?” címmel - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
61 - ha jól látom - halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt nincs jelen a teremben, ezért a kérdésre Juhász Fer enc honvédelmi miniszter válaszol. Kérdezem a képviselő urat, elfogadjae a válaszadó személyét. (Dr. Simicskó István: Igen.) Igen, öné a szó. DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz) : Igen, elnök úr. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter úr! Jó ideje érzé keljük, hogy nagyon nagy gondok tornyosulnak Juhász Ferenc, illetve a Honvédelmi Minisztérium háza táján, minden hétre jut legalább egy gyanús ügy, amelyek a másfél millió forintos kutyaólaktól a szennyes ruhák félmilliárdos mosatásáig ívelnek. Sokat írt é s ír a sajtó Juhász Ferenc és egy bizonyos Füzesi család meghitt, baráti kapcsolatáról, akik állítólag oly segítőkészen nyújtottak baráti kölcsönt villavásárláshoz, és ugyancsak baráti szívességből teszik rendbe a Honvédelmi Minisztérium részvénytársaságai t. Dinamikus ez a fejlődés a Füzesi család és Juhász Ferenc együttműködésében. A korábbi házipénztáros - néhány HMtulajdonú részvénytársaság elnöki posztján felerősödvén - udvari beszállítóvá avanzsál. Jelentőségteljes összefüggésekre utal, hogy az a HMt ulajdonú Currus Rt., amelynek elnöke véletlenül szintén a Füzesi család sarja, kaphat megbízást a hadrendből kivont harckocsik, T72esek felújítására és megsemmisítésére. Akkor történik mindez, amikor Gyurcsány Ferenc egy rövid iraki látogatást követően e zekből a harckocsikból 77 darabot ajánlott föl, és ajándékozni kíván Iraknak. Gyurcsány úr persze, tudjuk, egy üzletember, és bizonyára kiszámolta, hogy még a megsemmisítésnél is jobb üzlet a tankok harcképessé tétele. Ezt az ü zletet persze nem lehet akárkire bízni, nyilvánvalóan egy kipróbált, akarom mondani, hétszer is kipróbált barátra lehet csak, és lehet egy jót tankolni, tankolgatni ezt követően. Azt kérdezem, tisztelt miniszter úr, hogy ugye ön szerint nincs semmi kivetni való abban, hogy egy házipénztáros barát HMcéget irányít, és ez a házipénztáros barát kap lehetőséget arra, hogy előkészítse a HM egyik kiemelt hadiipari cégének privatizációját. És egyébként pedig azt is kérdezem öntől, hogy milyen indíttatásból pattant ki önnek, illetve Ferenc főnökének az elméjéből az a szikra, hogy 77 darab harckocsit gálánsan elajándékozzon a világ legnagyobb tűzfészkébe, miközben a Magyar Honvédség az ön munkájának köszönhetően sajnos a nyomortól nem lát. Köszönöm szépen. (Taps az el lenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kérdésre Juhász Ferenc honvédelmi miniszter válaszol. JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Önnek azt javasolom, hogy Agatha Christiet, scifit vagy egyebet olv asson, ne Magyar Nemzetet, mert az önt félrevezeti. Tudniillik arról van szó, és ebben jó világosan beszélni, hogy valóban Füzesi Attila az, aki ma a Magyar Honvédség részvénytársaságát, a HM Currust vezeti igazgatósági elnökként, operatív feladatokba telj esen természetesen nem szól bele. De ennyi az egésznek az igazságtartalma, az összes többi gyakorlatilag egy olyasfajta összeesküvéselmélet, amit önök naponta gyártanak a politikusok lejáratására. De vegyük a kérdést alapvetően, és vegyük a legfontosabbat ! Mit gondol a képviselő úr, az Orbánkormány idején miért nem adtak el egyetlenegy harckocsit sem? Miért nem adtak el egyetlenegy BMPt sem? Miért kell azokat Kalocsán tárolni, több százat? Mit gondol, hogy miért kellett több száz milliót arra fordítani, hogy ezeket őrizzék, és azt a néhányat adott esetben megsemmisítsék? Egyszerűen azért, tisztelt képviselőtársaim, merthogy a Magyar Honvédségnek nincs rá szüksége. Egy 150 ezer fős haderő szükséglete nyilvánvalóan jóval több, mint egy 30 ezer fős haderőé. És még mielőtt önök a szívükhöz kapnak, tisztelettel jelzem önöknek, hogy Európa közepén van olyan ország, amely a teljes szárazföldi fegyvernemet megszüntette, merthogy ez már egy más világ. Nem az a világ, amikor arra kell készülni, tudom, a képviselő úr erre készül, hogy
