Országgyűlési napló - 2004. évi téli rendkívüli ülés
2004. december 20 (197. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
15 csatlakoz ással kapcsolatban Magyarország általában elmulasztotta azt, hogy a csatlakozási folyamatban alapvető nemzeti érdekeket megpróbáljon érvényesíteni. Bulgáriával, illetve Törökországgal kapcsolatban a kormányzat álláspontja nem volt ismert számunkra, de amit a héten elmondott miniszterelnök úr, hogy véleménye szerint a török uniós csatlakozás nem lehet pénzkérdés, az örvendetes. Örvendetes, mert ezek szerint lassan oda is el fogunk jutni, hogy a magyar nemzeti érdekek sem lehetnek pénzkérdésre válthatók. Amit a népszavazással kapcsolatban kiolvasott a választók véleményéből, miniszterelnök úr, az a mi olvasatunkkal nem egyezik. Mi úgy értékeltük, hogy egyértelműen az igenek kerültek többségbe a nemekkel szemben, ez pedig világos szolidaritásvállalás volt a Kár pátmedencei magyarsággal a magyar társadalom részéről, és semmiképpen nem értékelhető úgy, hogy szembefordítható lenne a Kárpátmedencei magyar nemzetpolitika, illetve az európai uniós csatlakozás kérdése. Végül pedig, ami a békés karácsonyt illeti, tiszt elt miniszterelnök úr, egyet kell értenem Dávid Ibolya asszonnyal: akkor lett volna békés karácsonyunk, ha nem használja ki a vatikáni látogatását arra, hogy példátlan módon megalázza a hívő embereket, hogy újból kihasználja a lehetőséget arra, hogy a hívő embereket a hitetlen emberekkel szembefordítsa. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó. Frakcióvezet ő úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mikszáth Kálmánnak Az én kortársaim című könyvét tartom a kezemben, melynek az előszavát is ő írta. Ebben a következő bekezdéssel kezd: “Húsz éve taposom a tisztelt Ház szőnyegeit, sokat láttam, sokat átéltem, sok millió forintot megszavaztam. E hosszú korszak szereplő politikusait személyesen ösmertem, sőt barátságban voltam sokakkal. Láttam őket kívülről és belülről. Szemeim előtt nőttek meg némelyek és zsugorodtak össze mások. Mondhato m, több illúziót vesztettem ez idő alatt, mint hajat, pedig ugyancsak dús hajam volt, és most ritka.” Ezt az utolsó mondatot is Mikszáth Kálmántól idéztem. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Tisztelt képviselőtársaim, sajnos így vagyok ezzel én is. Az elm últ tizenöt évben sok mindent megéltem itt a parlamentben, voltak, akik nagyra nőttek a szememben, fel tudnám őket sorolni, erre a rendelkezésemre álló idő bőven elegendő lenne, és voltak, akik meglehetősen összementek, ezek felsorolása viszont már kimerít ené a rendelkezésemre álló időkeretet. Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, ha visszagondolok az első parlamenti ciklusra, annak is az első néhány évére, akkor azt kell mondanom, hogy akkor még voltak közös mondataink. Ilyen volt például a “boldog kará csonyt”. (11.40) De voltak közös törekvéseink, voltak olyan közösen megfogalmazott célok, amelyeket el akartunk érni. Ma már, tisztelt képviselőtársaim, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezek szerint ilyenek nem léteznek. Pedig ha léteznének, akkor 200 4et igenis Magyarország sikeres évének tekinthetnénk, hiszen amikor még voltak közös mondataink, akkor az egyik így hangzott: azt akarjuk, hogy Magyarország európai országgá váljon, szervezetileg is meg egyébként is. És 2004ben ez az álmunk megvalósult: tagjai lettünk az Európai Uniónak. 2004ben európai parlamenti választásokat tartottunk, és most közülünk 24en Magyarországot képviselik az Európai Parlamentben, és ilyen módon is hatással vagyunk annak döntéshozatali mechanizmusaira, ha tetszik, erőtelje sebben tudjuk képviselni országunkat. Tárgyaltunk, a miniszterelnök úr erről beszámolt, az Európai Unió bővítéséről, ami számunkra már csak azért is fontos kell hogy legyen, mert két szomszédos ország, Horvátország és Románia csatlakozása is terítéken van. Azt pedig tudjuk, mindenfajta elvetélt népszavazási kísérlettel
