Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3291 Bízom abban, hogy a népszavazás eredményes és érvényes lesz, és ab ban is bízom, hogy az igenek lesznek többségben, hiszen a határokon túli magyarok kérése is meg van fogalmazva ebben a kérdésben. Ha ez így történik, akkor nem teszünk mást, mint el fogjuk fogadni azt a törvényjavaslatot, amelyet benyújtottunk 2003ban, hi szen egyetlen adekvát válasz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a mostani kérdésekre az a törvényjavaslat, ami egyébként most is az Országgyűlés asztalán fekszik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (H arrach Péter) : Megadom a szót a következő felszólalónak, Gógl Árpád képviselő úrnak, Fideszfrakció. DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Többen érintettek ebben a kérdésben úgy, mint akiknek a rokonságán a hatá r valahol átlépett; az utolsó fiatal képviselőtársam, Újhelyi képviselő úr volt. Magam, ha rokont akarok látogatni, vagy sírt megyek látogatni, akkor eljutok Lendvára, eljutok Rohoncra, eljutok Ljubljanába, eljutok Videm Krskóba és eljutok a Baranyahároms zögbe. Ennyi helyre juthatok el, és ennyi helyről juthatnak el a hozzátartozóim Magyarországra, ha az ideszakadt és itt eltemetett nagyanyámat, nagyapámat akarják megtisztelni. Összetett ez a kérdés, és ennek az összetett kérdésnek a kezelése nyilván adódi k hivatásomból, egészségpolitikusi mivoltomból, különösen az a terület érintett, amely arról szól, hogy hogyan tudunk segíteni az embereknek. Kevesen tudják, de Magyarországon az első döntést arról, hogy ebben a Kárpátmedencében lévő embereknek testi, lel ki bajukra segítséget kell nyújtani, 1015ben a pécsváradi alapítólevél írta le. Nem tett különbséget akkor még a nem stabilizálódott római keresztények, a pogányok és az erre vándorlók között sem; nem tett különbséget, segítséget adott. Magam is úgy érezt em, amikor a rendszerváltozás és a határok kinyílása, jobb mozgáslehetőségek után segítséget kellett adni, hogy azokra a rendszerekre, amelyek működnek, szükség van, és jó, ha működnek. Ezért, amikor Rácz miniszter úr a három elemet említette, valahol úgy éreztem, hogy a bejelentett hozzászólásom ehhez csatlakozhat. Azt mondta miniszter úr, hogy a segítségnyújtás egy természetes dolog. Igen, én is így érzem, idegeneknek is. Azoknak pedig, akikkel közösen itt élünk több mint ezer éve, azoknak a segítségadásu nk természetes. Ennek megtaláltuk a formalizált módját is alapítványok formájában. Két olyan alapítvány volt, ami működött ezen a területen, a Segítő Jobb és a Mocsáry Alapítvány. Azt kell mondanom, hogy miniszter úr tévedésben van, mert azt mondta, hogy a z alapítványok eddig is működtek, és bővítjük. Szeretném elmondani, hogy a november 10i ülésen a Segítő Jobb vonatkozásában azt ajánlottuk, hogy bővítsük és segítsük, mert valahol rossz helyre került és kevesebb pénzzel, mert a Külügyminisztériumhoz kerül t, és a megelőző évek összegénél kevesebb összeggel. Amikor javasoltuk, hogy ez megtörténjék, az ön elődje szó szerint a következőt mondta, tájékoztat bennünket, hogy a mai napig nem számolt el a Segítő Jobb Alapítvány a tavalyi támogatásával, és amíg ez h iányzik, a rendes, tisztességes elszámolás, addig a működést nem lehet támogatni. Szeretném elmondani, hogy túl azon, amiben ön tévedett, nem bővül a támogatás, Szedő István gazdasági igazgató a 2003. évről április 21én elszámolt, Kalmár László 2004 első félévéről júliusban számolt el. Szomorú, mert az embert ez egy rossz tapasztalatra és rossz gyakorlatra utalóan véleményezteti. A másik a Mocsáry Alapítvány. A Mocsáry Alapítvány az, ami szintén működne és bővülhetne. Szikszainé Bérczes Anna a Pénzügyminis ztérium részéről úgy utasította el ennek a működtetését, hogy a kormány ezt az alapítványt megszüntette. Tehát, miniszter úr, ez az alapítvány nem létezik, ezt az alapítványt nehéz lesz működtetni és bővíteni. Nagyon örültem mint egészségpolitikus, amikor segítséget tudtunk nyújtani, és ennek külön örülök, és miniszter úrral egyetértek, hogy a képzési segítség a helyben maradásban nagy előny, mert
