Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - HÁRS GÁBOR (MSZP):
990 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Így nem lesz könnyű konszenzust kialakítani a magyar külp olitika kulcsfontosságú kérdéseiben. Ez a provokatív hangvétel, ez jellemezte a ma délelőtt folyamán is Gyurcsány Ferencet, amikor egyáltalán nem burkoltan rasszizmussal próbálta a FideszMagyar Polgári Szövetséget megvádolni. Nemcsak ez persze a probléma, hanem a konszenzusépítés eszközrendszerét is a kormányzat nem létezőnek minősíti, a Magyar Állandó Értekezletet gyakorlatilag másfél éve nem hívta össze, említésre sem kerül ebben a programban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szomszédságpolitika a hiteltele nség netovábbját demonstrálja. Így szól a kormányprogram: “A szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés.” Ez arra emlékeztet engem, hogy felépítettük a szocializmust, megoldottuk az egyenlőtlenség felszámolását, megtörtént a szomszédainkkal a történelmi megbékélés, ha önök nem tudnák. Mégis, mire gondolnak a kormányprogram szerzői? A Kempinski Szállóban végrehajtott koccintásra 2003. december 1jén vagy esetleg a vajdasági magyarverésekre vagy azokra a halálos fenyegetésekre, amelyek tegnap is megszülettek a Vajdaságban, amikor a történelmi megbékélésnek a létrejöttéről beszélnek. Arról nem is szólnék most külön, hogy a visegrádi együttműködés mint olyan, megszűnt létezni a kormány külpolitikai gondolkodása szempontjából. A nemzetpolitikában is a bátor szókimondás helyett a kétszínűség a legjellemzőbb, látványosan lejjebb rakták azt a lécet, amit 2002es programjukban fogalmaztak meg. A költségvetési tervek aggasztóak. Markó Béla a napokban nyilatkozott is ezzel kapcsolatban, de a kormányprogram egy szót sem tartalmaz ezzel kapcsolatosan. Nem érzik úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindezek hiányában nem lehet hitelesen a nemzet határok feletti újraegyesítéséről szónokolni? Medgyessy ment, Gyurcsány jön, a magyar kül- és nemzetpolitika útközbe n elveszett. A kormányprogram külpolitikai fejezete Kovács László kétszínű és penészes szemléletét árasztja magából. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Moraj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps az ellenzék soraiban. - Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) ELNÖ K (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Hárs Gábor, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon! HÁRS GÁBOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Ház! Tegnapelőtt a külügyi bizottság előadójaké nt a magyarszerb kisebbségvédelmi egyezmény tárgyalásakor azt voltam bátor megállapítani, hogy vannak olyan kérdések, amelyek magukban foglalják a konszenzus kialakításának lehetőségét kormánypártok és ellenzék között. Ma ez a bizakodó véleményem egy kics it megtört, meg kell hogy mondjam. Megtört először akkor, amikor végighallgattuk, végighallgattam azt a színjátékot, amelyet itt Répássy képviselőtársam megzenésítésében volt alkalmunk meghallgatni. Nem először volt erre lehetőségem, a nemzetbiztonsági biz ottság tagjaként már sokadszor. Azt a koreográfiát viszont, amit ma hallhattunk és láthattunk, mindenképpen az egyedi esetek körébe sorolom. Másodszor most, az előző felszólalás alkalmából tört meg ez a bizakodásom. Németh Zsolt képviselőtársam azt mondta, hogy így nehéz lesz - nem, pontosan idézem: nem lesz könnyű - konszenzust kialakítani. Igen, tisztelt képviselőtársam, nekem is ez a véleményem. Mint sokszor, ezúttal is egyetértünk, csak én a másik irányból látom azt, hogy meglehetősen nehéz lesz így kon szenzust kialakítani, különösen amikor olyan zárómondatokkal illeti a kormányprogram külpolitikai fejezetét, amit nem fogok elismételni. (19.00) Azt szeretném pedig mondani, hogy van olyan területe a politikának, van olyan területe a külpolitikának, ahol m egvan ennek az esélye. Eredetileg erről szerettem volna beszélni, és szeretnék most is néhány mondatot erről mondani. Ez pedig a szomszédságpolitika, amely különösen jó
