Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz):
946 képviselőtársam jellemezte, vajon nem gondoltáke azt, hogy kormányprogramnak egy kicsit snassz. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nem! - Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Gondoltuk!) Áttekintve ezt a dokumentumot, örömmel tapasztalhatjuk, hogy van benne szó az oktatásról. Van benne szó az oktatásról, és ha figyelembe vesszük, hogy a kormányprogramból egész ágazatok kimaradtak, e gész ágazatokról feledkeztek meg, mintha nem is léteznének, ez mégiscsak vigasztalhat minket. Hogy mégsem lehetünk elégedettek, annak az oka az, hogy ami benne van, az nem újdonság. Jelenleg is futó programoknak a leírása, sőt korábbi programok munkájának az eredménye. Másrészt a 2002es vállalásokból szinte semmi sem maradt, pedig ezek azok, amelyek miatt 2002ben, ha minimális többséggel is, de kormányt alakíthattak. Ha jóindulatúak vagyunk (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Legyetek!) , akkor legkev esebb 102 olyan vállalást számolhatunk össze, ami nem teljesült. Ezek többsége 2006ig sem teljesül, hiszen nem szerepel a GyurcsányKunczeprogramban. Vegyünk néhány példát, amit hiába keresünk a mostani kormányprogramban; nem sorolom fel mind a 102t, cs ak néhány példát a teljesség igénye nélkül. Az ígért tízezer kollégiumi férőhelyből a mai napig, azaz két és fél év alatt egyetlenegy sem készült el, és közpénzből nem is fog épülni 2006ig. Sőt, két napja már azt is tudhatjuk a gyurcsányi bátor nyelvújítá s eredményeként: a tízezer csak több ezer, az új pedig lehet felújított is. Nincs Sulinet minden iskolában, bár a program kiteljesítését ígérték. A vállalás teljesítése helyett sorozatos botrányokról olvashatunk. Sorra kényszerültek távozni a gyanúba kever edett informatikai miniszteri biztosok a minisztériumból. A pedagógusbérek egyszeri jelentős emelését, majd évenkénti reálértéket növelő mértékű emelését ígérték. Az első vállalás, köszönhetően az önkormányzatoknak, annak ellenére megvalósult 2002ben, hog y a kormány végül kihátrált ígéretéből. A többiből nem lett semmi, sem 2003ban, sem 2004ben nem emelkedett a pedagógusok illetménye. Nagyjából ugyanez igaz a felsőoktatásra is, sőt az ELTEn már egy hónap ingyenes munkára kérte a rektor az oktatókat, hog y az egyetem működőképes maradjon. A kollégiumok szakmai fejlesztését ígérték, most pedig Draskovics úr arra kéri a polgármestereket, ahhoz kéri a polgármesterek támogatását, hogy a kollégiumi felügyelet feladatait ne pedagógus végzettségű munkatársak tölt sék be. Nem lett ingyenes a tankönyv valamennyi diák számára. Alig növekedett azok száma, akik valóban ingyen kapják a tankönyveket. Nem lett ingyenes az utazás a lakóhely és az iskola között. (Zaj.) Ez több mint egymillió általános és középiskolai diákot, felsőoktatási hallgatót érint. És a sort hosszasan lehetne folytatni. A gyerekek és az oktatás háttérbe szorulása azért is fájó, mert korábban maga Gyurcsány Ferenc nevezte 2004et a gyermekek évének, programjában pedig ott olvasható a kiüresített szólam: az első a gyerek. Nos, ebben a programban például a közoktatás, ami 1,8 millió gyereket és 170 ezer pedagógust érint, még önálló fejezetet sem kapott. De ebben a programban nem szerepel az iskolai nevelés sem. Ez mindent elárul. De akkor mi van ebben a pr ogramban? Privatizált jövő, privatizált egyetemek. Idézem: útjára indítjuk Magyarország történetének legnagyobb felsőoktatásfejlesztési programját. Ezt olvashatjuk, ami nem kevés szerénységről árulkodik. Nos, ez igen derék dolog, gondolhatnánk, ha nem tud nánk, hogy valójában miről van szó. Nyilvánvaló, hogy a kormány a jövőben sem kíván pénzt áldozni a kollégiumok támogatására, ehelyett egy átláthatatlan, lényegesen drágább konstrukció, az úgynevezett PPP keretében építtetne befektetőkkel diákszállásokat. A konstrukció végeredményben nem az állam, hanem a diákok pénzén akarja teljesíteni ígéretét, mindeközben pedig privatizálja a jövőt, és évtizedekre eladósítja a felsőoktatási intézményeket, veszélybe sodorva azok napi működését. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így igaz!) A kollégiumépítés ilyen konstrukcióban lényegesen, évente több mint háromezer millió forinttal drágább, mintha az állam a költségvetésből vagy saját hitelfelvétel útján teremtené elő a fejlesztéshez szükséges forrásokat. Ezek után m egmosolyogtató, hogy a program az adófizetők pénzével
