Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 29 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Lendületben az ország! A Köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért, 2004-2006” című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
943 Annyit szeretnék mondani a bevezetőmben máris, hogy azon kívül, hogy a Gyurcsánykormány programjának a vitája zajlik most az Országgyűlésben, azon túlmenően vagy ezen inkább innen, természetesen ez a kormány a Magyar Köztársaság kormányaként fog külpolitizálni, úgymond. Különösen fontos volna tehát megnézni az t egy bővebb, de itt nem lehetséges elemzésben, hogy a külügyi bizottság régi tagjai által 14 év óta olvasgatott kormányprogramok külpolitikai fejezetei - mondjuk, az Antallkormány külpolitikai fejezete - hogyan viszonylik ehhez, illetve fordítva, hogyan nem viszonylik ez a külpolitikai bekezdés, fejezet, néhány slágvort ahhoz. Erre azonban nincs mód, és nem is volnék igazságos, ha ennek az elemzésére, taglalására vállalkoznék. Van azonban néhány olyan fontos pont, amelyek vagy az elnagyoltság következtébe n, vagy pedig azért, mert néhányan programba illőnek gondoltak ilyen szép, kerek fogalmazásokat, mindenképpen szóvá teendők. A legsúlyosabb kettő a bevezetőben található. Az egyik az: “Az elmúlt két évben a magyar külpolitika helyreállította a nemzetközi b izalmat Magyarország iránt.” Tisztelt Országgyűlés! Ilyet egy kormány ne mondjon visszamenőleg a kormány elődjére, mert ez a mondat tartalmilag azt jelenti, hogy nemzetközileg bizalmatlanok voltak irántunk. Tudom, hogy mire gondolnak a program készítői, cs ak kérdés, hogy jóe, ha ez ilyen hangsúllyal szerepel egy európai köztársaság kezdetű fölvezetésben. A másik talán komolyabb: “A rendszerváltozáskor megfogalmazott külpolitikai célkitűzések mára megvalósultak.” Tisztelt Országgyűlés! De jó lenne, ha ez íg y lenne, akkor nem kéne külpolitikai fejezetet írnunk, akkor csak annyit kéne írnunk, hogy egyébként minden megy tovább. Ez így nem állja meg a helyét. Az Antall Józsefi külpolitika idején megfogalmazott célok közül talán egy teljesült maradéktalanul, még pedig az euroatlanti integráció, a NATO, illetve az uniós csatlakozás, hál' istennek. Ez azért fontos, mert ez az első olyan kormányprogram, amely már egy uniós ország kormányának külpolitikai fejezetével zárul vagy az is benne van. A következő: “A szomsz édos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeket.” Hát hogy mit hogyan sikerült - és nem a Magyar Köztársaság kormányainak hibájából - feloldani az elmúlt időben, vagy hogyan vagy mit n em sikerült, ezt talán most nem fejteném ki, de az, hogy a szomszédos államokkal megtörtént volna a történelmi megbékélés: adná Isten, hogy így legyen! Sokkal inkább lehet arról szó, hogy mi, ahogy tudtunk, igen sokat tettünk a nemzeteink közötti megbékélé s érdekében, legföljebb. A történelmi megbékélés különben sem kormányok és külpolitikák között történik, hanem mélyen a lelkekben, a történelemkönyvekben, a nemzetekben, a nemzetek elitjeiben. Én nem ezt látom. A Magyarország az Európai Unióban című fejeze ttel különösebb bajom nincs, ezt elő lehet adni négyöt féle verzióban. Én nem a kákán keresem a csomót, tehát ezt hagyom. (15.10) Viszont a Magyarország a Kárpátmedencében és a térségben című második fejezetben megtalálhatjuk azt, hogy többek között “az új kormány megkülönböztetett figyelmet fog majd fordítani Szerbiára, a Balkán más országaira és Ukrajnára is”. Ez nagyon jó, így is kell lennie, azonban amellett, hogy örülhetünk annak, hogy az európai keretekben történő nemzeti újraegyesítés fogalma, szóh asználata felbukkan ebben a kormányprogramban, annak érdekében, hogy a magyarság egy tágabb közösségben, az Unióban boldogulhasson, azért arra is figyelnünk kell, hogy vannak olyan szomszédaink, akik velünk együtt lettek uniós tagok, ám a szomszédsági poli tikában vagy a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikában, finoman szólva, nincsen minden rendben, és akkor itt nem Szlovéniára gondolok. Utalok talán csak arra, hogy meglehetősen hosszú idő után északi szomszédunk nemsokára végre nagykövetet fog kü ldeni Budapestre. Tehát azért a magyarszlovák viszonyok - lásd: megbékéltünk? - korántsem olyanok, hogy erre a relációra ne kellene megkülönböztetett figyelmet fordítani. Magyarország biztonsága, a nemzetpolitika, a honvédelmi politika ügyeiről Karsai Pét er képviselőtársam már szólt az előbb.
