Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - DR. GRUBER ATTILA (Fidesz):
839 Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Gruber Attila képviselő úrnak, Fidesz. DR. GRUBER ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2003. évi zárszámadás tárgyalásakor szembesülhettünk a megvalósíthatatlan álmok és a teljesíthetetlen ígéretek töm egével. A hiteltelen és sodródó gazdaságirányítás, a túlköltekezés és a hibás szakmai döntések sorozata vezetett ahhoz, hogy kilyukadt az ország 2003as költségvetése. Az előző időszakban képviselőtársaim jelezték ezeket az ágazatonkénti problémákat. De hogy ne csak ellenzéki képviselők megfogalmazásával szembesüljünk, hadd olvassak fel két rövid idézetet. Az elsőt Lengyel László “2003” című írásából, egyetlenegy mondat: “2003 lehetett volna a fordulat éve - nem volt az , a nagy munkálkodás éve - nem volt az , a reformok éve - nem volt az ; 2003 elvesztegetett év.” Vagy hadd idézzem Kéri László és Petschnig Mária, “A botrányok éve” című írását, amelyben szó szerint ez áll: “Mélyrepülést mutatott be 2003ban a politika és a gazdaság is Magyarországon, közeledés helyett távolodás, kibékülés helyett acsarkodás, lendületesebb növekedés helyett lassulás, egyensúlyjavulás helyett további acsarkodás. Botrány botrányt követett a politikában, valutaválság valutaválságot a gazdaságban. 2003 rossz örökséget hagy maga után.” Ezek után nem is csodálkoztam, amikor Szili Katalin házelnök a minap egy gyönyörű bőr aktatáskát adott át Draskovics pénzügyminiszter úrnak, mire a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy “látják, milyen kicsi ez a táska, ebben csak kis hiány fér el”. Talán azért nem szerencséltet bennünket pénzügyminiszter úr, hiszen az erre a költségvetési évre, a 2003as költségvetési évre vonatkozó hiány nagy hajókofferét még most is a parlament ajtajában próbálja betuszakolni. Átláthatatlanság - átláthatatlan ságról beszélt Kosztolányi Dénes képviselőtársam az imént a Belügyminisztérium tekintetében. Ugyancsak átláthatatlanság jellemzi a Külügyminisztérium működését is, hiszen akár az igazgatási alcím esetében, akár a fejezeti kezelésű előirányzatok esetében sa jnos nem változott az a korábbi években megtörtént gyakorlat, hogy az utalványozás, illetőleg az engedélyezés ellenjegyzés nélkül történik meg. E tekintetben természetesen hibádzik, és kevésbé látható át ezeknek az összegekben a felhasználása, az ellenőrzé se. Nagyon érdekes lehet, ha a külügyminisztériumi beszerzéseket nézzük, különös tekintettel a külföldi beruházásokra. Nagyon nehéz megállapítani, hogy mi tartozott a közbeszerzési eljárás alapján meghirdetendő és a közbeszerzési eljárás nélkül meghirdeten dő különféle fejlesztésekbe; nem tudjuk tételesen, hogy mi tartozott és mi alapján tartozott egyik vagy másik. Hadd utaljak arra a bizonytalanságra, amely a brüsszeli misszió épületének a felújításával kapcsolatosan máig aggályokat szül. (19.20) A Határon Túli Magyarok Hivatalánál is érdekesség, hogy a koordinációs keret átcsoportosításában - az IHMtől történő 200 millió forint átcsoportosításánál - például Románia esetében 97 millió forint. És nem lehet tudni, hogy az átcsoportosításnak milyen oka volt, n em lehet tudni a miniszteri utasítás tartalmát, az indokot, és hogy miért pont ehhez a kerethez csoportosították akkor, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatala számos önálló előirányzatot felügyel, és nem tudjuk, hogy volte erre külön pályázat kiírva. Ugy ancsak nem tudjuk, hogy a szabadkai magyar ház eredetileg 154 millió forintos előirányzatával kapcsolatosan milyen felhasználás történt, hiszen a házat mind a mai napig nem adták át. Nem tudjuk, hogy hol tart az ügy, ehhez képest nem átlátható ez a gazdálk odási része sem. A státustörvény oktatásinevelési támogatási elemeivel kapcsolatban csak egy példát említek meg: az Illyés Közalapítvány két kuratóriumi ülést tartott, VII. 10én és VII. 17én. Ezen a két kuratóriumi ülésen 46 330 pályázatról döntött, öss zesen 1569 millió forint értékben. Nem tudjuk, hogy ezek után volte további döntés, miért nem bíráltak el további pályázatokat, és ha ez nem
