Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
834 Az eszközök, elsődlegesen az informatikai eszközök működtetése terén is pazarló gazdálkodást és komoly hiányosságokat állapít meg az anyag, különösen az Állami Számvevőszéknek a 2003. évi költségvetésről szóló jelenté se. A mezőgazdasági bizottság ülésén részt vevő ÁSZmegbízott úgy fogalmazott a fenti tárgyban, idézem: “itt is alapvető problémák vannak”. Egy ilyen súlyú megállapítás kapcsán nem lenne szerencsés a minisztérium vezetésének szokásos szóhasználatával napir endre térni a problémafeltárások felett, mondván: a szokásos ellenzéki károgás, hiszen nem az ellenzék megállapításairól, hanem a kormány és az ÁSZ jelentésében súlyosan kifogásolt tényekről van szó. A pénzügyi eszközök vétkes pazarlásának egy sajátos módj ára is rámutat az előterjesztés, mégpedig az európai uniós segélybevételek, úgymint az ISPA, a SAPARD, a PHAREkeretek 2003. évi kihasználatlanságára. Ebben a tőkeszegény országban és tőkeszegény ágazatban ezeknek a segélykereteknek 10 százalék alatti 2003 . évi felhasználására a pazarlás szó talán nagyon is enyhe minősítés. Hasonlóan több milliárd forintos nagyságrendű pazarlást tár fel a 2003. évi zárszámadás a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél meghirdetett és működtetett életjáradéki programokkal kapcso latban. Ugyanis hasonló, sőt jobb kondíciójú életjáradékprogram működtetésére lenne lehetőségünk tagságunk óta EUforrás igénybevételével. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél meghirdetett programok érdemi kifizetésére valójában a 2004. évtől kerül sor, ezért is a 2003. évi költségvetési forrásból mintegy 2 milliárd forint következő évi átvitele történt meg. Az EU hasonló életjáradékprogramja nemcsak a nemzeti költségvetést kímélő volta miatt kedvezőbb, hanem az EUkonstrukcióban ráadásul a járadékban ré szesülő tulajdonában megmaradhat a földje. Talán csak nem emiatt mellőzi a jogelőd korában földtulajdonelvételben demokratizálódó Szocialista Párt ennek az EUtámogatásnak a felhasználását? Ismét a jogelődi gyakorlat aktualizálását olvashatjuk az előterje sztésben: a termőföldek államosítását és az adómilliárdok eltékozlását. Jóllehet, mind ez idáig a 2003. évi agrárköltségvetés felhasználásában tapasztalható pazarlásokról beszéltem, természetesen a beszámolóból vett tények tükrében, de a pazarlások igazi t árházáról az előterjesztésnek az agrárgazdasági támogatásokról szóló fejezetében olvashatunk. A zárszámadás általános indoklása készítőinek szakmai igényességét dicséri, hogy a támogatástípusok vállalkozói formák szerinti igénybevételének százalékos kimuta tását is közölték, és ezáltal a pőre számok tanúsítják az agrárkormányzat pazarló elköteleződését a társas vállalkozások irányában, az egyéni vállalkozók és magántermelők egyidejű diszkriminációja mellett. Idézzük ezeket a beszédes adatokat! A területalapú , korábbi nevén földalapú támogatásból 57 százaléknyi arányban a mezőgazdasággal foglalkozó egyéni vállalkozó és magánszemélyek részesedtek, ergo a mezőgazdasági termőterületeknek ilyen százaléknyi arányban a kistermelők a művelői. Tehát 57 százalékos kist ermelői területhasználatot és 38 százalékos társas vállalkozások általi területhasználatot mutatnak a statisztikák. És lássunk csodát! A termelői és piacrajutási támogatásokból a 38 százalékos termelői bázissal rendelkező társas vállalkozások vették fel a támogatások túlnyomó hányadát. Az egyéni és magántermelők a piacrajutási támogatás három jogcíme közül az exporttámogatásból nulla százalékkal, a piacra jutást elősegítő támogatásból 7 százalékkal, a kiemelt termékek felvásárlásához nyújtott támogatásból 1 0 százalékkal részesedtek. Ez a diszkrimináció, ismétlem, a termőterület 57 százalékának művelőit érinti, azt a termelői réteget, akiknél a támogatásfelhasználás gazdaságossága és a tőkefelhasználás hatékonysága fajlagosan sokkal kedvezőbb a nagyüzemek mut atóinál. Ráadásul ezek a termelők biztosítják a vidéki lakosság létfenntartását, és népességmegtartó feladatot is ellátnak, szemben a városból gazdálkodó, csak önmagukat profithoz juttató szűk földbérlő réteggel. Ők testesítik meg azt a multifunkcionális m ezőgazdaságot, amely az EU agrárpolitikájának egyik alapelve. Mindeközben a szakmában még sohasem dolgozó agrárpolitikusok versenyképtelen birtokszerkezetről beszélnek. Minden, agrártörténelmet hallgató elsőéves egyetemista tudja, hogy a birtokelaprózódott ság okozója a nagybirtokrendszer, ezért volt az úri Magyarországon a nagybirtokoknak és a kisbirtokoknak
