Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
799 Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati gazdálkodásnál maradva: tisztán kell látni, hogy a több pénz a nagyobb béremelések miatt részben került oda, de ez nem volt elégséges a béremelések fedezetére, és drasztikusan lecsökkent a beruházásokra fordított önkormán yzati forrás lehetősége. Tehát az önkormányzatok pozíciója, autonómiája lényegesen leromlott, tömegesen csúsznak át az önhibáján kívül hátrányos helyzetű kategóriába, amiben egyébként addig is nagy számban vettek részt. Tehát magyarul, az önkormányzati fin anszírozás a 2003. évben rendkívül jelentős pozícióromlást eredményezett összességében, az önkormányzatok gazdálkodási lehetőségei kapcsán. Sajnos, nemcsak az önkormányzatok és nemcsak a kultúra volt az elszenvedője a 2003. évnek, hanem a lakás, otthonter emtés témaköre is. Itt tartok a kezemben egy interjút a Népszabadságból, ami, azt gondolom, elég közel áll a baloldali pártokhoz. Azt írják, hogy vége a meglepetések korának, a lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhető lesz. Ezek után úja bb szigorítások léptek hatályba, az ötmilliós használtlakáshitel csökkentése ezután történt meg decemberben. Visszaemlékszünk rá, hogy óriási pánik alakult ki a piacon, az emberek tömegesen mentek, félve a szigorításoktól, kihasználva azt az egykét hét k ülönbséget, amivel a szigorítások életbe léptek, hogy még igénybe vehessék a kedvezőbb lakástámogatási rendszereket. Az egész 2003. év a káosz volt a lakáshitelezés tekintetében, hétről hétre és hónapról hónapra láttak hírek napvilágot arra nézve, hogy úja bb és újabb megszorítás várható. Ennek következében az emberek állandó pánikszerű reakciókat produkáltak, aminek sajnos meglesz a böjtje, hiszen a csökkenő vagy stagnáló jövedelmek mellett, a bizonytalanság mellett tízezrek kerülhetnek abba a helyzetbe, ho gy nem tudják fizetni az akkori hiteleiket, amiket felvettek a használt- vagy újlakáshitelezésük kapcsán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Itt még azt ígérik egy évvel ezelőtt, hogy a nemzeti lakásprogram elkészül. Kérem, azóta sem készült el. Úgyhogy nemcsak 2003as adósságok, hanem máig ható adósságok vannak. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szabó Zoltáné a szó, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én is még Halász képvisel ő úr hozzászólása alatt nyomtam meg a kétperces gombot. Halász képviselő úr két mondandójára reagálnék. Egyfelől, amikor azon sajnálkozott, hogy mennyivel kevesebb pénz jutott a kultúrára 2003ban, mint 2002ben, ez tételesen nem igaz, tisztelt képviselőtá rsaim. Való igaz, hogy azokon a sorokon, amiket az Orbánkormány még 2002re tervezett, kevesebb pénz jutott, míg ezzel szemben megszaporodtak ezek a sorok, és más területeken - nem feltétlenül a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetében - to vábbi igen jelentős kultúratámogatási tételek voltak elkönyvelhetők. Az természetesen igaz, hogy nem jutott annyi a kultúrára, amennyit szerettünk volna, gondolom, e tekintetben a Ház két oldalán nincs nézetkülönbség, de - amint Szalay képviselőtársam elmo ndta - a 2002. év 9,2 százalékos GDParányos hiánya után, amelynek a döntő többsége bizony még az önök hagyatéka volt, tisztelt képviselőtársaim, a 2003as évben is sikerült a GDP 5,9 százalékát államháztartási hiányként felhalmozni. Tessék elképzelni, ha minden igénynek eleget tettünk volna, akkor hol állt volna meg ez az államháztartási hiány!? A másik, amit Halász képviselőtársam mondott a nemzeti kulturális alapprogramra vonatkozóan: bocsánatot kérek, de azt diadalként elkönyvelni, hogy önök a szakmai k ollégium kompetenciájába tartozó döntéseket, amelyek az alap kifizetéseinek 90 százalékára terjedtek ki korábban, lecsökkentették az alap 50 százalékára, és mintegy számon kérni a szocialistaszabad demokrata kormánytól, hogy ezt visszanövelte 75 százalékr a, ez legalábbis furcsa, tisztelt képviselőtársaim. Itt egészen egyszerűen az történt, hogy a miniszter diszkrecionális jogává tettek egy lényegesen nagyobb pénzösszegről a döntést, ezt mi bíráltuk, és amikor hatalomra kerültünk, visszaszorítottuk.
