Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
793 Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szól ó Állami Számvevőszék jelentése együttes általános vitájának folytatása ELNÖK (Harrach Péter) : Soron következik a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelenté s együttes általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/11020. számon, az Állami Számvevőszék jelentését pedig T/11020/1. számon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, tíztíz perces időkeretbe n. Először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót: elsőként Varga László képviselő úrnak, MSZPfrakció. VARGA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Amíg egy előttünk álló költségvetés vitája feltéte lezések, szándékok, prognózisok gyűjteménye, választható utak, elágazások döntésben történő választása, joggal feltételezhető, hogy szenvedélyes vitát, a két oldal között érdekek, elhatározások ütközését jelenti. Azt gondoltam, hogy egy mögöttünk hagyott é v zárszámadása már sokkal inkább a tények gyűjteménye, a végigjárt út tanulságainak számbavétele; magyarán a két oldal között akár még közös következtetések levonására is alkalmas napirend lehet. Nos, a 2003. évi zárszámadás vitája a bizottsági üléseken, m ég inkább az általános vita fórumán itt, e Házban elkeserített. Elkeserített, mert ahelyett, hogy a tényként megjelenő számok valamiképpen befolyásolták volna a megszólalókat, újra csak a régi lemezt hallottuk: a sodródás évét, a hánykolódást, az ország tö nkretételét számoktól függetlenül, tényleges érvek nélkül szajkózzák politikai ellenfeleink. Pedig lehetne és szükséges lenne talán éppen ilyen napirendek kapcsán a költségvetés folyamatainak olyan ciklusokon átnyúló tanulságait számba venni, amelyek érvén yesítésére különkülön egyik oldal sem képes, hiszen ezek kétharmados akaratot, többséget, jelentős többséget igénylő változások lennének. Nincs az az illúzióm, hogy egy felszólalás keretében nézeteitől bárkit is eltántorítsak. De talán mégis érdemes ennek a sok szempontból fordulatot jelentős 2003as évnek néhány tanulságát számba venni, majd végezetül egy konkrét javaslatban szeretném felkérni, szólítani a túloldalon ülőket. Mi is történt valójában ebben az esztendőben? 2001ben, még az előző kormány idej én drámai fordulat következett be a GDP növekedésében. Egyértelműen és határozottan megtört a GDP lendülete, amelyre az akkori kormány válaszként a belső fogyasztás élénkítését, a belső motorok felfűtését - még a szóra is jól emlékszem - vélte járható útna k, gyógyszernek. Hogy aztán ez hova vezetett a fizetési mérleg hiányában, és hogy mennyire csak átmeneti, rövid távú és önmagunkat becsapó volt ennek hatásrendszere, azt az elkövetkezendő hónapok egyértelműen igazolták. 2003 első félévében még ezek a folya matok a maguk tehetetlensége miatt tovább éltek, egyértelműen terhelték a költségvetést, mígnem a fordulat, a máig ható pozitívumok sorozata 2003 első félévében egyértelműen bekövetkezett. Az export már 16 százalékkal növekedett, év végére szinte elérte az import hányadát, és ami a legfontosabb, a feldolgozóipari beruházások közel 20 százalékkal növekedtek, egy olyan előző évhez viszonyítva, amikor a beruházások éppen csökkenő tendenciát mutattak. Mégis sajnos - és ez a mai napig szemünkre hányt legnagyobb tehertétel - a fizetési mérleg, az államháztartás hiánya 4,5 százalék helyett 5,9 százalékra nőtt. Nagyon fontos tisztázni, hogy ez nem a bevételek elmaradásából következett. Olyan kiadási determinációk terhelték az évet, mint például - csak címszószerűen - a NATOval kapcsolatos terheink, a közalkalmazotti bér áthúzódó hatásai, az uniós agrártámogatások, a felsőoktatás létszámának növekedése, a kismamák jövedelempótló
