Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László):
743 Akkor é ppen azért hozott a Magyar Országgyűlés, hoztunk itt szövetkezeti törvényt, hogy a fogalmak tovább tisztázódjanak és az intézmény erősödjön. Az intézményre nagy szükség volt, akkor úgy látszott, 194546ban, a polgári társadalomban, elsősorban a mezőgazdas ágban, de fontos a fogyasztói oldalon is: önálló egyének szövetkezetbe tömörülnek azért, hogy gazdasági boldogulásukat elősegítsék. (11.50) Egyének önállóan - a csatlakozás önálló volt. Azt gondoltuk, és azóta is az a szövetkezeti princípium, hogy az önáll ó egyének szövetkezése az, ami az erejét adja ennek az intézménynek - nem társulása. Nincs semmi rossz a társulás szóval, de az egy másfajta négylábú állat. Amikor emberek összefognak, társulnak, lehet például részvénytársaság, amikor a behozott apportok, tőke arányában vesznek részt a döntésben, a szavazásban, de lehet más megoldás is. A szövetkezetben egy személyegy szavazat elve azért kívánatos, mert bizonyos dolgokat határozottan kimond. Ha nem ez a céljuk a tagoknak, akkor ne szövetkezetet alapítsanak , akkor jöjjön létre társulás, társaság vagy valami más. Mivel a szövetkezetnél vagyunk, tegyük még hozzá azt, hogy az előnyei rendkívüliek. A sikertörténeteket most nem mondom el, legyen szabad inkább arra figyelmeztetni magunkat, amit Devánszkiné dr. Mol nár Katalin képviselőtársunk olyan ékesen mondott, hogy igen, fából vaskarikának látszik, amiről beszélünk, de ez a fából vaskarika onnan keletkezik - ahogy már én magam is utaltam rá , hogy megörököltük a konfúziót. Odáig jutott az ország, hogy a szövetk ezetet használta a kormányzat az erőszak intézményeként: a kolhozrendszer, a kollektyivnoje hozjajsztvo - és azt szövetkezetnek nevezték. Hát, egek ura, most nem beszélek a politikai és az etikai vetületéről, de az egy pontatlan meghatározás! Rossz szót al kalmaztak arra, illetve valamire alkalmazták a jó szót, a szövetkezetet, ami nem szövetkezet volt. Ennek a megjelenése annyiféle volt! Emlékszem, a ’70es, '80as években, amikor sokat éltem a világ másik részén, Magyarországra jövet látom Budapesten a ház akat - lakószövetkezetekről van szó : omladozó, füstös falak, még a világháború vagy a forradalom lövései is látszottak a falakon, szóval, rossz kinézésű, omladozó házak. S amikor az ember vendégként bement valakinek a lakásába, az polgári, kedves, meleg és - mondhatnám - elegáns lakás volt: parkett, jó bútorok, még néha zongora is a lakásban. Nagy ellentét a külső és a belső között: a ház külseje közös volt, a belseje magán volt; tehát a magánszektor és a közszektor. A szövetkezeti megoldás itt nem jelent etett tisztázást, hanem csak perpetuálta, folytatta ezt az ellentétet. Így volt az agrárszövetkezetnél is, nagyon jól tudjuk, hogy milyen volt a közös agrárium, és milyen volt a háztáji. A lakásszövetkezeti törvény, ami előttünk van, akkor lesz előrelépés, ha az a polgári gondolat kifejeződik benne, hogy emberek a maguk jószántából, jól felfogott érdekükből csatlakoznak. És itt jön a próbája, a próbája, harmadszor mondom, a próbája az egésznek, az, hogy kiléphetnek, ha jónak látják. Nincs kötelező befagyasz tás oda, hanem, ha az érdekük változik, kiléphet valaki, vagy ha úgy gondolja, hogy ez az intézmény nem olyan, amilyet ő gondolt - anyám, én nem ilyen lovat akartam , akkor elmegy, és más lovon fog lovagolni vagy más szekérben kocsikázni, vagy egyáltalán nem fog kocsikázni, szóval nem szövetkezeti módon gondolkodik a lakásszükségletének megoldásáról. Ezért volt hasznos az a vita, ami itt elhangzott, még akkor is, ha néha vélt ellentétek vannak. Én azt hiszem, hogy a vélt véleménykülönbségek valóban inkább véltek, mint valóságosak. Tehát a benyújtott módosító javaslatok, igen, fogadtassanak figyelemmel! Lehet ebből olyan törvény, amit nem kell aztán megint hamarosan módosítani. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm s zépen, képviselő úr. 11 óra 55 perc van. Kérdezem, hogy kíváne még valaki szólni ebben a vitában a hátralévő időben. (Nincs jelzés.) Úgy látom, egyetlen képviselő sem jelentkezik.
