Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
733 Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának álláspontját ismerteti. Önt illeti a szószék . PETTKÓ ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A belügyminiszter asszony felszólalásának első nyolc percében azt hittem, hogy egy lakáspolitikai vitanapon va gy a holnapi kormányprogram vitáján vagyunk jelen a tisztelt Házban, esetleg egy választási nagygyűlés tudósítását látjuk. Jó lett volna, szükség lett volna egy ilyen vitanap megtartására az elmúlt két évben a tisztelt Házban, akkor tételesen lehetett voln a cáfolni a belügyminiszter asszony által elmondottakat. Ebbe a vitába most nem mennék bele, az én hozzászólásom a napirenden lévő lakásszövetkezeti törvényről és annak jó és rossz pontjairól fog szólni. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2004. évi jogal kotási programjában a lakáspolitikai témák sorában a társasházakról szóló törvény megalkotása után a most tárgyalt lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat a második, amelyet remélhetőleg hamarosan követni fog a lakbértámogatásról szóló javaslat. Sajnál atosnak tartom, hogy koncepciótlanul, nem egyszerre terjesztette a tisztelt Ház elé a kormány ezen javaslatokat, mert szükséges lenne ezeket egységesen, jogi alapokra helyezve, egy csomagban tárgyalni, így egyértelműbbek lennének az átfedések, a párhuzamok és az ellentétek is a társasházi és a lakásszövetkezeti rendszer jogi szabályozásában. A koncepciótlanság azonban már abból is látszik, hogy a lakáspolitika kérdésével nem egy tárca foglalkozik. Remélhetőleg a Medgyessykormány hibáiból okulva az utód más képp fog cselekedni. A lakáspolitika nagyon fontos kérdés, hiszen nem egy ciklusra szól, pláne nem két évre, hatása évtizedekre meghatározó jelentőségű. A tervezhetőség, sőt a jogbiztonság is alapjaiban sérül, ha időről időre változik a koncepció és annak prioritásai is. Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig alakultak lakásszövetkezetek, a számuk 250300 ezerre tehető napjainkban, működésüket és gazdálkodásukat az 1977. évi 12. törvényerejű rendelet szabál yozta, melyet az 1992. évi I. törvény hatályon kívül helyezett. Ezek után az eredeti törvény néhány rendelkezése beolvadt a többi szövetkezetre vonatkozó törvényi keretbe. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A nyugateur ópai országok már szinte mind végigjárták azt az utat, aminek véleményem szerint hazánk még az elején jár. Míg Magyarországon a lakásszövetkezeti tagság többnyire tulajdonjogon alapul, addig NyugatEurópában használati jogon. Ez lényegi különbség, vagyonal apú gazdálkodást tesz lehetővé, és minőségileg más viszonyokat teremt. A hazai lakásszövetkezeti tulajdonviszonyok sajátos és eltérő összetételt mutatnak. A törvény megalkotásakor figyelemmel kell lennünk a reális magyarországi helyzetre is. Nem egy kerett örvényre van szükség, hanem részletes szabályozást tartalmazóra. Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat ennek az elképzelésnek sok esetben megfelel, de rengeteg hiányossága van. Mint ahogyan a bevezetőmben is említettem, világos, hosszú távú elkép zelésekre van szükség a magyarországi lakáspolitikában; többek között arra, hogy mindenki számára világossá váljék, mit jelent a bérlakás, a szociális bérlakás fogalma, hogyan lehet lakásszövetkezeteket, társasházakat alapítani, működtetni, hogy lehet és m i a következménye annak, ha például egy társasház át akar alakulni szövetkezeti házzá vagy szövetkezeti házból társasházzá. A lakosság egy része a közvetlen és távolabbi jövőjében sem látja annak lehetőségét, hogy megfizesse lakhatása költségeit, ezért az államtól, az önkormányzatoktól várja lakásproblémájának megoldását. Olyan lakáspolitikára van szükség, hogy az önálló lakás megszerzése és fenntartása megfizethető legyen a társadalom különböző jövedelmű csoportjai számára. A támogatásnak kiszámíthatónak k ell lennie, és fontos, hogy csak a rászorultság idejéig és mértékében járjon. Nem
