Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR
731 önkormányzat válik taggá, fizet be üzletrészt, majd jelöli ki a szociálisan rászoruló bérlőt, aki még a belépési díjat sem tudná megfizetni. Ez tehát az általános nyugateurópai gyakorlat. Nálunk a magyar lakásszövetkezeti mozgalom - mint ahogy erről már szó esett - j ó száz éves múltra tekinthet vissza, azonban meghatározó szerepet csak a '60as évek közepén kezdett el betölteni, pontosabban: 1965 és '85 között. Ekkor azonban az európai lakásszövetkezeti struktúrától eltérő rendszer alakult ki; nálunk a lakásszövetkeze ti tagság tulajdonjogon és nem használati jogon alapul. A meghonosodott gyakorlat szerint a lakásszövetkezetekben a lakások a tagok tulajdonában állnak, a lakásszövetkezeti közös tulajdonhoz az épület közös helyiségei, szerkezeti elemei és berendezései, va lamint a telek tartozik. Az ingatlannyilvántartásban önálló tulajdonként a lakásszövetkezeti közös tulajdon és külön tulajdonként a lakások egyaránt bejegyzésre kerülnek. Tehát '65 és '85 között volt a főszezonja a szövetkezeti lakásépítéseknek; ekkor min tegy 300 ezer lakásszövetkezeti lakás épült, 250 ezer közülük panelos technológiával a lakótelepeken és mintegy 50 ezer lakás hagyományos építéssel. (10.50) Az azóta bekövetkezett gazdasági és politikai változások - amelyek alatt a lakáságazat meglehetős f ejlődésen ment keresztül - a lakásszövetkezeti építést gyakorlatilag teljesen visszavetették, ezért a hangsúly ebben a törvényben is a fenntartásra, üzemeltetésre és a felújítás hatékony megszervezésére helyeződött át. A nálunk meghonosodott lakásszövetkez eti struktúra problémája az is, hogy hiába jogi személy a lakásszövetkezet, ha ennek a gyakorlásához nincs vagy csak nagyon csekély forgalomképes vagyona van. Az igazi vagyont ugyanis a lakások testesítik meg, azok viszont nem a lakásszövetkezet tulajdonáb an állnak, hanem a tagok tulajdonában, így bármilyen döntés, terv megbukhat a széthúzáson, az együttes akarat hiányán. A hazai struktúra így aztán ellehetetleníti a felújítási hitelhez jutást is, mivel minden tulajdonossal egyenként kell megállapodniuk a b ankoknak, hacsak nincs a szokásosnál több forgalomképes vagyona a lakásszövetkezetnek. Ezért sokan vitatják, hogy ilyen fejlődési vagy - bizonyos szempontból mondhatjuk - visszafejlődési trend mellett egyáltalán szükség vane az új lakásszövetkezeti törvén yre. Azt gondoljuk, hogy igen, szükség van rá, hiszen akárhogy vesszük is, az előbb említett számok azt mutatják, hogy a magyar lakosság igen jelentős rétegei lakásszövetkezeti formájú lakásokban laknak. Tehát foglalkozni kell a dologgal, és jó, ha erre kü lön törvényt alkotunk. Ugyanakkor olyan törvényre van szükség, amelyik megkönnyíti az átjárást a szövetkezeti és a társasági tulajdonforma között. Visszatérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra: a törvénytervezet hiányosságai közül vélelmezhetően a legink ább vitatható az a rendelkezés, mely a lakásszövetkezetből történő kiválást továbbra is a kiválni szándékozó egység lakástulajdonos tagjainak egyhangú döntéséhez köti. Ezzel pontosan azt gátolja a törvényjavaslat, amit az indoklás szerint elérni vagy előse gíteni kívánna, nevezetesen, hogy a két tulajdonforma közötti átjárást mobillá tegye. Erre már kidolgoztuk a megfelelő módosító indítványt, és amennyiben lehetséges lesz, ezt négypárti módosító indítványként kívánjuk a parlament elé terjeszteni, amelyben a z egyhangú, konszenzuális döntés helyett kétharmadost írnánk elő. Kérdéses az is, hogy a lakásszövetkezetek vállalkozási nyeresége - mert folytathatnak vállalkozási tevékenységet is - miért nem haszonszerzésre irányul. Milyen vállalkozás az, amelynél kiköt és, hogy nem törekedhet nyereségre? Persze, nem olyan nyereségre kell törekedni, amit azután a tagok között azonnal készpénzben szét lehet osztani, hanem olyanra, ami visszaforgatható a lakásszövetkezeti lakások fenntartására és üzemeltetésére. Például, ha egy lakásszövetkezet kiépít egy apparátust társasházak üzemeltetésére - ez gyakori példa , és vállalkozik más épületek kezelésére, akkor olyan nyereségre kell törekednie - és ez normális , amit azután visszaforgatva a saját költségeinek a csökkentésére fordíthat. És aki nem kíván részese lenni a lakásszövetkezet vállalkozási tevékenységének, az kiléphet, és nem kell, hogy tag legyen. Persze, lehetnek bizonyos
