Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
727 Arról az időről van szó, amiről Marx - nem nagyon szoktak már rá hivatkozni hál' istennek - azt mondja, hogy a munkásosztály ládavárosokban la kik és szemétdombról táplálkozik. Ezt kívánta az állam valahogy felkarolni, megszüntetni vagy enyhíteni; nemcsak az állam, hanem jótékony szervezetek, alapítványok is hoztak létre ilyen szövetkezeteket, és valóban - ez is elhangzott az expozéban - úgy jött ek létre, hogy valamely társaság, szövetkezet tulajdonában voltak, ám ezek a szegény emberek bérlőként használták ezeket a lakásokat, de természetben is hozzájárulhattak a lakbérük csökkentéséhez, különböző munkákkal, takarítással, fenntartási munkákkal, e gyebekkel. Érdekes, hogy Magyarországon először az üdülőszövetkezetek elődei jelentek meg. A régi NagyMagyarországon, a Felvidéken és a tengerparton, Abbázia környékén alakultak ki ilyen üdülőszövetkezetek, szinte ugyanazzal a szisztémával, mint manapság, tehát hogy egyegy üdülőegység valakinek vagy valakiknek a tulajdonában van, ezt felváltva használják, és ha nem használják, akkor a menedzsment, tehát ennek a szövetkezetnek a kezelője kiadja pénzért, és a befolyt összeget visszaforgatják a fenntartásra vagy pedig újak építésére. Majd 1908ban rendezték az OsztrákMagyar Monarchiában a közhasznúság elvét, és ekkor kezdtek kialakulni a már mai szemmel is lakásszövetkezeteknek nevezhetők elődjei, és ezek kombinálódtak aztán nyugdíjpénztárakkal is. De még ma is olvasható különböző bérházak homlokzatán olyan felirat, hogy magántisztviselők lakásszövetkezete vagy iparosok nyugdíjpénztárának lakásszövetkezete. A bérlők, akik általában annak a szervezetnek vagy társaságnak a tagjai voltak, bért fizettek, és a bér t visszaforgatták fenntartásra, esetleg újabb építésre, illetőleg nyugdíjkiegészítésre. Ezeket a házakat természetesen az államosítás idején államosították, tanácsi kezelésbe kerültek, majd leromlottak, és amikor má r teljesen leromlottak, bérlőként akkor vehettük meg ezeket a lakásokat. Így adogatták el a bérlakások nagy részét, úgyhogy Magyarországon ma bérlakás szinte alig van, szemben, mondjuk, Ausztriával, ahol 60 százalék ezeknek az aránya, tehát komoly nagyságr endű ez az egész állomány. Éppen ezért van különös jelentősége a lakásszövetkezeteknek, amelyek ugyan már nem bérlakások; valamiféle köze van hozzá a tagoknak, vagy tulajdonosok, vagy tagok, használók, és feloldják azt a hiányt, amely egyébként a bérlakáso k nem építéséből következik. Valóban, ez is elhangzott már: ez a lakásszövetkezeti mozgalom a hőskorát a hatvanas években élte, '6585ig, főleg amikor körülbelül 300 ezer ilyen jellegű lakás épült, főleg állami telkeken vagy az állam által nagyon olcsón r endelkezésre bocsátott telkeken, telepszerűen, és főleg panelházak épültek ebben az időben. De nemcsak állami kezdeményezéssel jöttek létre ezek a szövetkezetek, hanem önerőből is, tehát önkéntes társulás folytán, vállalatok, nagyobb cégek telket vettek va gy saját telküket bocsátották a szövetkezet rendelkezésére. És valóban innen ered aztán az, hogy jogi személlyé vált a szövetkezet, és a telek és a közös helyiségek nem közös tulajdonban, hanem mindig a szövetkezet tulajdonában voltak. Aztán ezek is megfel elő fejlődésen mentek át. Amikor egy nagyobb telepszerű építkezésnél egykét ház már megvolt, azok kiváltak, lakásfenntartó szövetkezetté váltak, és amelyek még tovább épültek, azok maradtak a lakásépítő szövetkezetek. Tehát megfelelő fejlődés tapasztalhat ó itt, de mindig érzékelhető volt valamilyen fajta támogatás. És itt jön be ez a szociális vonzat, ami azáltal is észlelhető, hogy talán még emlékszünk a régi lakáshoz jutás elvére, ennek hármas fokozata volt: a legszegényebbeknek tanácsi bérlakás, aztán l akásszövetkezet, aztán tanácsi elosztású társasház. A két utóbbi egyébként mind panellakás volt, és számtalan probléma adódott ebből. (10.30) Mindenesetre kétségtelen, hogy igen nagy mennyiségű szövetkezeti lakás jött akár így, akár úgy létre. Amikor arra utaltam, hogy önerőből is épült nagyon sok ilyen, ott is a telek általában mindig ingyenes volt. Az 1977. évi 12. számú törvényerejű rendelet foglalkozik ezekkel a szövetkezetekkel, még teljesen külön van választva a lakásépítő és fenntartó szövetkezet, p raktikus okból is, mert akkor is lehetőség volt arra, hogy ha nagyobb telepszerűen épültek ezek a szövetkezeti házak, akkor a már kész házak leválhattak fenntartóvá, mert hiszen egészen más problematikájuk volt, mint a még épülő szövetkezeti lakásoknak. Ez t a törvényerejű rendeletet váltotta aztán fel az 1992. évi
