Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
724 Köszönö m szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 2020 perces időkeretben. Ezt követi az elsőként jelentkező független képviselő felszólalása tíz percben. Eközben kétperces felszólalásra nem k erül sor. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Csiha Judit képviselő asszony, Szentgyörgyvölgyi Péter, Szalay Gábor és Pettkó András képviselő urak lesznek a vezérszónokok. Írásban előre jelentkezett Horváth Csaba, Mádi László képviselő urak és Devánszkin é Molnár Katalin képviselő asszony. Megadom a szót Csiha Juditnak, aki az MSZP képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Önt illeti a szószék. DR. CSIHA JUDIT , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Ké pviselőtársaim! Mielőtt az előttünk lévő törvényjavaslat elemzésére térnék, hadd emlékeztessem önöket a közel egy éve tárgyalt, a társasházakról szóló törvényjavaslat vitájára. Akkor elmondtuk, hogy a baloldali kormány milyen lakáspolitikai célokat tűzött maga elé, és azokat milyen ütemben váltja valóra. A célok a következők voltak, és maradtak ma is - és erről is beszélt a miniszter asszony az expozéjában : igazságossá tenni a lakástámogatásokat; legyen a lakástámogatási rendszer szolidáris az alacsony jö vedelműekkel; preferálja a családalapítást, a gyermekvállalást; segítse a meglévő lakásállomány korszerűsítését és megújítását; és teremtsen jogbiztonságot a lakóépületekben élőknek. (10.10) E célok valóra váltása során a kormány jelentősen bővítette a kül önböző támogatási formákat a látványos állami építkezések helyett a lakásokat építő, vásárló és bennük lakó emberek, valamint a közösségek javára. Ezért emelte lényegesen a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatást, ezért előlegezi meg azt a vállalt gyermekek javára is, ezért emelte meg a korhatárt 35 évről 40 évre, ezért emelte meg a lakhatási támogatást, terjesztette ki az állami készfizető kezesség határait, tette olcsóbbá a lakásvásárlással kapcsolatos költségeket, és lehetne sorolni tovább. Kedve s Képviselőtársaim! Ma a költségvetés kétszer annyit költ lakásra, mint három évvel ezelőtt. Ezek tények még akkor is, ha az ellenzék szigorításokról, a lakástámogatási rendszer szétveréséről beszél. És a folyamat folytatódik, mindenekelőtt a fiatalok, a s zerényebb jövedelműek számára esélyt teremtve az önálló otthonhoz jutásra. Ehhez azonban természetesen szükséges jogalkotási feladatok elvégzése is. Emlékszünk rá, a múlt évben elfogadtuk a társasházakról szóló törvényt, s ütemesen kerülnek elénk - miniszt er asszony ígérete szerint is - a lakástörvény, amelyik a lakást bérbeadók és a bérlők közötti jogviszonyokat fogja biztonságosabbá tenni; az építési törvény, amelyik elsősorban az építéshatósági eljárás korszerűsítését fogja szolgálni; s nem utolsósorban az ingatlannyilvántartásról szóló törvény, ami az ingatlanforgalom biztonságát kívánja majd szolgálni. Most a lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdjük. Sokan és régóta várják. Várják a szövetkezeti házakban lakó százezrek, a lakássz övetkezeti szektorban dolgozók, és várják az érdekképviseletek is. Nem kevés emberről van szó: 281 ezer lakásban, nyugdíjasházban élő egymillió emberről. Nem volt könnyű a törvényjavaslat előkészítése, hiszen a lakásszövetkezetek - mint tudjuk - nem hagyom ányos értelemben vett szövetkezetek. Egy sajátos magyar modell ez, melynek kialakulása ma már történelem. 1965 és 85 között jöttek létre egy Európában is sajátos módon, úgy, hogy a lakás a tagok tulajdonában, a közös részek pedig a szövetkezet tulajdonában van. Nem véletlen talán, hogy a szövetkezeti jogalkotás eddig nemigen tudott mit kezdeni a lakásszövetkezetekkel, ezért aztán hol önálló törvény, hol egységes szövetkezeti törvény szabályozta a lakásszövetkezetek életviszonyait. Lehet persze azon is vitat kozni, hogy a lakásszövetkezetek egyáltalán szövetkezetnek tekinthetőke. Egyet azonban nem lehet: nem tudomást venni arról, hogy egymillió ember életviszonyairól, egymillió ember életkörülményeiről van szó, 1285 sajátos szövetkezetről, e szövetkezetek fel mérhetetlen értékű vagyonáról. Az életviszonyok, az együttélés kiszámítható, konfliktusokat
