Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 28 (168. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BARÁTH ETELE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
717 Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván felszólalni. (Dr. Baráth Etele: Ha megengedné, elnök asszony!) Bocsánat, Baráth Etele államtitkár úrnak megadom a szót. DR. B ARÁTH ETELE , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársam! Tisztelt Nógrádi Úr! Rendkívül dinamikusan előadott, hihetetlen sok hibát és hozzá nem értést tartalmazó hozzászólása alapján annyit szeretnék kérni öntől, hogy miután egyszer ezt már megtette, tegye meg még egyszer, hogy megtisztel minket és meglátogat, és a kollégáink ezekről a kérdésekről nagyon részletesen, nagyon szakszerűen fel fogják önt világosítani. A dolog ott kezdődik, hogy maga a cím, ami itt elh angzott a parlamentben, az alapvetően hibás. Ön azt mondta, hogy 2004ben az európai uniós csatlakozásunk mérlege egyértelmű veszteség. Hogyha ön összekeveri az anyagipénzügyi elszámolásokat általában Magyarország európai csatlakozásának lényegével, akkor rettenetesen téved. Ebben a címben nem az van, hogy pénzügyi veszteség, hanem azt mondta, hogy 2004ben Magyarország csatlakozása veszteséges. Én azt gondolom, hogy Magyarország csatlakozása egyértelműen nyereséges, és büszke vagyok rá, hogy egy olyan kor mánynak vagyok a tagja, amely elősegítette ezt a csatlakozást az egész ország javára, méghozzá nem egy év, nem is hat hónap, nem is négy hónap, hanem reméljük, hogy évszázadok érdekében. És egyébként ennek a címnek van még egy szépsége, hogy “egyértelmű ve szteség”, és ezt mondja szeptember 30án, amikor október, november, december még itt van előttünk 2004ből. Hogy mer ön 2004 végére vonatkozóan szeptemberben állásfoglalásokat tenni? Akkor azért mégiscsak végigmennék egykét elég konkrét dolgon, amit önnek pontosan tudnia kell, csak attól félek, hogy politikai hangulatából adódóan ezt nem próbálja meg olyan módon elmondani, mint ahogy tudja. Az egyik, ami nagyonnagyon fontos, hogy az összes szám, ami a pályázatokkal kapcsolatban volt, az teljes mértékben h ibás. Ha megengedi, ugyan ma már jóval túl vagyunk rajta, ha kéri, akkor átadom a szeptember 23ai adatokat. Nem akarok visszatérni az ön számaira, de azért elmondom, hogy mi a jelenlegi helyzet: 11 ezer pályázat érkezett be szeptember 20áig, 23áig, és h avonta több mint kétezer pályázat érkezik be; ebből értékelt pályázat 4400, ami nem az egynegyede, hanem ennél sokkal több, a 45 százaléka; bizottsági javaslat 3500ról készült, támogató 2800ról, IHtámogató 1700ról, 52 milliárd forint értékben. Itt van, nagyon szívesen... (Nógrádi Zoltán: Ön nem mondott igazat a kormányjelentésben!) Nagyon szívesen átadom ezt a papírt önnek, szeptember 23áról van szó, ilyen kormányjelentés szeptember 23án nem készült. A következő, amit nagyon szeretnék elmondani, hogy semmi köze nincsen a pályázati pénzek kifizetésének és a pillanatnyi pályázati helyzetnek ahhoz, hogy Magyarország nettó pozíciójú lesz vagy sem. Ennek az oka egyszerűen a következő: ön is tudja egyébként, szerintem pontosan tudja, hogy Magyarország befize tési kötelezettségének van egy normája, ami GDParányos is, meg egyéb más befolyó pénzekből jön, és amit Magyarország kifizet, ennek is megvannak a maga arányai. A pályázatok alapján az összes pénznek mindösszesen 27 százaléka dől el, és ezek szerint jelen tős hányada nem ahhoz kötődik. A másik dolog: az, hogy a pályázóknak mit fizetnek ki, teljesen független attól, hogy az Európai Unióba mennyi számla megy be, ezt ön is tudja egészen pontosan, tekintettel arra, hogy a magyar kormány a magyar költségvetésből megelőlegezi a pénzt a pályázóknak, akiknek már a számlája, beruházása olyan állapotban van, hogy számlát tud benyújtani. (Nógrádi Zoltán: A szerződés?) Ahhoz, hogy a magyar kormány ezeket a pénzeket megrázkódtatás nélkül fizethesse ki, ezért van az a biz onyos 10 százalékos előleg, amit az Európai Unió a hároméves keret terhére ad. Ez már
