Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 27 (167. szám) - Dr. Bóth János (MSZP) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - “Lehet még síút a Börzsönyben?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. BÓTH JÁNOS (MSZP):
662 rendkív ül nagy léptékű programok vannak az országban, jelenleg tizenhét regionális hulladékkezelési rendszerben. Magyarországon először a saját leckénket kell elvégezni, mert ez sokkal nagyobb kockázatot jelent sajnos, mint száz köbméter bejövő szemét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Magyarországon a termelt 1 milliárd 200 ezer műanyag palack, eldobható műanyag palack annyi, hogy a Szépművészeti Múzeumtól (Az elnök ismét csenget.) az Ajtósi Dürer sorig a Hősök teré t belepi... ELNÖK (Mandur László) : Köszönjük, miniszter úr! DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter : ...az angyal feje tetejéig. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönjük szépen, miniszter ú r. Tisztelt Országgyűlés! Az azonnali kérdések és válaszok órájának a végére értünk. 16 óra 11 perc van, áttérünk a kérdésekre. Dr. Bóth János (MSZP) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - “Lehet még síút a Börzsön yben?” címmel ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Bóth János, a Szocialista Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek: “Lehet még síút a Börzsönyben?” címmel. Bóth János képviselő urat illeti a szót. Para ncsoljon! DR. BÓTH JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyarországi Kárpát Egyesület korrekt módon és hosszabb ideje foglalkozik a Börzsöny és különösen a NagyHideghegy fejlesztésével, különös tekintettel a sí elők érdekeire. A DunaIpoly Nemzeti Park Igazgatósága természetvédelmi érdekekre hivatkozva egyre gyakrabban az ökoturizmussal is ellentétes magatartást tanúsít. Egy konkrét példát említenék: a már említett egyesület 2003. október 28án kérte, hogy a NagyHideghegyen, az ország legjobb síterepén a turistatársadalom által az 1940es évek elején megépített 60 fős menedékháztól egy 11 kilométer hosszú, átlagban 4 méter szélességű, egyenletes lejtésű, piros X jelzésű erdei utat helyreállíthasson. Az 1980as é vek elején megépített erdészeti út ezt több ponton keresztezte, és ezzel tönkretette, mert lehetővé tette a vízfolyások eróziós hatását, így kb. 500 méteres szakaszon a turista- és síút teljesen járhatatlanná vált. Az egyesület önkéntes munkával rendszeres en tisztítja, karbantartja a sípályákat és a síutat, de a már jelzett úthelyreállítást csak szakcég tudja elvégezni. Pályázat útján az egyesület megteremtette ennek fedezetét. Mindezek ellenére ezt a helyreállítást a nemzeti park meg kívánja akadályozni, é s elutasító határozatot hozott. Az indokolás alapja a kerecsensólymok fészkelőhelyének állítólagos közelsége - megjegyzem, hogy a fészek a már említett úttól minimum két kilométerre van. Szakértők szerint ráadásul nem évszázados fészkelőhelyről van szó, a madarak az elmúlt évtizedekben költöztek oda. Eszerint a meglévő, korábban erdészeti járművekkel is használt út nem zavarta a sólymokat, a nemzeti park szerint viszont a síelők igen. A természetet járó emberek, köztük a síelők maguk is elkötelezett hívei a természetvédelemnek, ideájuk azonban nem az ember nélküli természet. Az elutasító határozat javasolja egy másik piros jelzésű út használatát, azonban ez lesiklásra teljesen alkalmatlan. Úgy gondolom, hogy az ember és a
