Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz):
559 Most én magam is erre teszek néhány kísérletet. Ebben segítségemre volt az ÁSZjelentés, valamint a szocialistaszabad demokrata kormány programja, és még az “Egyetértésben a nemzettel” című nagy sikerű műalkotás is. Szerény elemzésem ben abból a szemszögből próbálok tényeket sorba rakva következtetéseket levonni, ahogy azt egy átlagos nyugdíjas látta - mármint a 2003as évet , ahogy átélte a jóléti rendszerváltás soksok hullámverését. Tisztelt Ház! “Elérjük, hogy senki ne betegedjen meg azért, mert szegény, és senki ne szegényedjen el azért, mert beteg. Megállítjuk a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedését.” - írja az “Egyetértésben a nemzettel” című ígérethalmazban a kormány jelöltje. A valóság ezzel szemben az, hogy a Medgy essykormány ígéretével szemben ma már ott tartunk, hogy aki beteg, az elszegényedik. 2003ban összesen öt alkalommal emelkedtek a gyógyszerárak, és ha kis színesként hozzátesszük azt, hogy 2004 januárjában a KSH adatai szerint a lakossági gyógyszerterhek átlagosan 16 százalék növekedtek még plusz emellé, akkor elmondhatjuk, hogy nem erről szólt a dolog. A következő ígéret: “Ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket.” - ugyancsak az “Egyetértésben a nemzettel” című írásban olvastam. Az ingyen gyógyszer ígérete a mai napig ígéret maradt. A következő: “Haladéktalanul hozzálátunk a kórházak és a többi egészségügyi intézmény rendbetételéhez.” Ezzel szemben a valóság: a kórházak csődközelb en vannak, működési költségeikre sem jut elegendő forrás, és elég, ha csak belenéznek a televízióba, láthatják, hogy a pincehelyiek éppen most útblokáddal próbálják megmenteni kórházukat. “Négyévente minden ápolónak egyévi bérével egyenlő hűségjutalmat adu nk.” Nos, hölgyeim és uraim, aki ilyen ápolót tud mutatni, mutassa meg, mert azt valóban az egész országgal meg kell ismertetni, hiszen ilyen nincsen. “Korszerűsítjük és kiterjesztjük a megkezdett népegészségügyi programot, biztosítjuk a végrehajtásához sz ükséges pénzügyi fedezetet.” Ezzel szemben a Medgyessykormány leállíttatta a népegészségügyi programot, a szükséges költségvetési forrásokat pedig folyamatosan elvonja onnan. “Átfogó programot indítunk az allergiát okozó káros növények ellen. Megszervezzü k, hogy négy év alatt negyedére csökkenjen a parlagfűvel borított terület.” Csak a Draskovicscsomaggal 800 millió forintot vontak el ebből a programból, és ezzel elérték, hogy hazánk Európa legfertőzöttebb területévé váljon. Újabb idézet: “A többi ágazato t meghaladó mértékben növeljük az egészségügy költségvetési támogatását.” - szintén az “Egyetértésben a nemzettel” című irományban olvastam. Hát 2003ban és 2004ben nem ez történt, meg se közelítette ezt az ígéretet a valóság. Tisztelt Ház! Azért idéztem fel a csillogó választási ígéreteket az egészségügyből, hogy legyen módja mindenkinek megtapasztalni a szomorú valóságot a másik oldalon. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Göndör István: Hazament a Gógl...) A nyugdíjas lakosság az egészségügy szolgáltatás ait sokkal nagyobb arányban veszi igénybe, így minden elpufogtatott ígéret bajt, csalódottságot és szenvedést okozott. Ugyancsak megviseli a nyugdíjasokat az infláció, a pénzromlás üteme is. Ma hazánkban 33,1 millió ember él nyugdíjasként. Közülük csak ke vesen tudnak pluszforrásokat teremteni megélhetésüket segítendő. Minden olyan intézkedés tehát, amely az inflációt, a pénzromlást segíti, az ő életlehetőségeiket rontja. Vizsgáljuk hát meg közelebbről a 2003as folyamatokat! Az infláció csökkenő trendje 20 03ban megfordult, és a fogyasztói árszínvonal az év második felében, tíz év óta először ismét növekedésnek indult. Míg az infláció a 2001 májusában bekövetkező árfolyamrendszerváltozással összefüggésben 2003 közepéig kedvezően alakult, a 2001. januári 10 százalékról 2003 májusára 3,6 százalékra mérséklődött, tavaly decemberben az infláció újra 5,7 százalékos magasságba szökött. Hölgyeim és Uraim! Ezen belül érdemes megvizsgálni a nyugdíjasinflációt. Ha ezt megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy kedvezőtlen képet kapunk a nyugdíjasok által érzékelt többletinflációról. Ha a termékcsoportonkénti árszínvonal növekedését becsüljük meg, akkor láthatjuk, hogy bizonyos fogyasztási szokások mások, mint egy normál családban. Így az élelmiszerek 24,532 százalékát tesz ik ki annak a kosárnak a tartalmából, a háztartási energia
