Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
526 Nézzük meg, hogy a diadalmenet indokolt volte vagy sem! 4,5 százalék helyett 4,7 százalékos éves infláció, ked vezőtlen összetételben, mert májusban volt 3,6 százalék, de 2003 decemberére már 5,7 százalékra növekedett, azt pedig tudjuk, hogy az idén 7 százalék fölött van az infláció. A növekedés 2,9 százalék, a 4,5 helyett. A hiány mértéke pedig mennyi is, államtit kár úr? 6,1 százalék! Tehát amely számnak az alacsonyabb érték kedvezőbb lett volna, az inkább növekedett - lásd infláció és hiány , ahol pedig kedvezőtlen irányba változik lefelé a növekedés mértéke, az sajnos kedvezőtlenebb lett. Ennyit a diadalmenetről és az inflációról. Azt hiszem, a pénzromlás mértéke mindig mutatja egy gazdaság állapotát. Szeretném hangsúlyozni, hogy az infláció csökkenő trendje 2003ban fordult meg. Ez azt jelenti, hogy tíz év óta először van ilyen trendváltozás, egészen pontosan 19 94 vége, 1995 eleje óta, akkor kezdett el csökkenni az infláció mértéke. Azt kell mondanom, hogy ez veszélyes folyamat, mert az inflációt csökkenteni mindig nagyon nehéz, az inflációt fölpörgetni pedig nagyon könnyű, csak ennek nagyon kellemetlen hatásai v annak. Ha a fogyasztói árszínvonal növekedése beépül a várakozásokba, akkor ez akár oda is elvezethet, hogy az inflációra vonatkozó maastrichti konvergenciakritérium teljesítésének késlekedése miatt veszélybe kerülhet Magyarországon az euró bevezetése - er ről ma már volt szó , 2010 helyett akár 2012 is lehet. (16.30) Otthonteremtés. A 2003. év során a kormány három alkalommal szigorította az otthonteremtési rendszer feltételeit, amelynek eredményeképpen a rendszer 2004 elejére gyakorlatilag tetszhalott áll apotba került. Nézzük a szigorítást! Az első alkalom a 2003. júniusi kormányrendelet: a jelzáloglevéllel finanszírozott hitelek felső összeghatára 30 millió forintról 15 millió forintra csökken. A kamatplafon tekintetében pedig a felvett hitelekre: a kormá nyrendelet hatálybalépése után egy kamatplafont léptetett életbe a kormány, ezzel jelentős mértékben csökkentve a felvétel lehetőségét. 2003 novemberében az új adótörvények megszüntették és részben felére csökkentették a korábbi kedvezményeket. Emlékezzünk rá: 240 ezer forint helyett 120 ezer forint. Kivettek havi 10 ezer forintot a lakáshitelt felvevők zsebéből. További szűkítés volt, hogy a kormány öt esztendőre csökkentette le az adókedvezmény igénybevehetőségének a határidejét. Miközben 1015 vagy éppen 20 évre vesznek fel lakásvásárlásra hiteleket az emberek, az öt év nem tűnik túlságosan nagyvonalú ajánlatnak. Végül 2003 decemberében a harmadik döntése, harmadik csapása az otthonteremtésre a kormánynak: megszünteti a fix kamatplafont, azt a biztonságot , amit ez nyújtott a hitelfelvevőknek, és lebegő kamatplafont vezetett be, továbbá csökkentette a használt lakás vásárlása esetén a felső, legmagasabb összeg mértékét. Nos, ezek jelentették azt, hogy az otthonteremtés mint állami program lényegében a töred ékére esett vissza, elenyésző volt ennek a 2003 utáni lehetősége. Szeretnék néhány adatot mondani: 2003 végére 330 ezren vettek igénybe ilyen támogatást. Ebből 150 ezer szerződést 2003ban kötöttek meg. Világos tehát, hogy az általában 2003 májusa óta foly amatosan lebegtetett otthonteremtési program módosítása, a szigorítástól való félelem rosszat tett ennek a körnek, miközben ez a lakosság körülbelül 1013 százalékát érinti. Hatósági árszabályozás, energiaárak kérdése. Nem lesz áremelés - hallottuk Lendvai Ildikót, hallottuk Medgyessy Pétert és még sokan másokat. Ezzel szemben 2003 is az energiaárak növeléséről szólt. 2003ban mind a villamos energia, mind a gáz árát kétszer is megemelte a kormány, oly módon, hogy az áremelések összhatása az éves infláció h áromnégyszeresét is elérte, 18,4 százalék a villanyáram esetében, 12,1 százalék a gázárak tekintetében, miközben az éves infláció mindössze 4,7 százalék volt. Súlyosbította a dolgot, hogy ezek az áremelések - amelyeket nevezzünk, mondjuk, az árszabályozás liberális megközelítésének - azzal jártak együtt, hogy néhány olyan területen, ahol korábban infláció környéki emelés volt, megugrottak a díjak. Ilyen például a tömegközeledés, víz- és csatornadíj és számos egyéb szolgáltatás. Mondok konkrét számokat is: tömegközlekedés átlagos
