Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszék jelentésének együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke:
508 további jelentős korrekciókra került sor, mert a jóváhagyott költségvetési előirányzatok alól - ha szabad így kifejeznem magamat - kicsúszott az azokat meghatározó makrogazdasági alap. Aligha tagadható, hogy a vázolt körülmények közö tt mind a költségvetés megalapozása, mind pedig végrehajtásának kézben tartása és a szükségessé váló korrekció levezénylése különösen bonyolult és nem mindenkor egyszerűen megoldott feladat maradt. Ennek következtében 2003ban sem sikerült megteremteni a h iány középtávú mérséklésének alapjait, a korábbi kiadások mellett újabb elkötelezettségek jelentek meg, amelyeket a következő évek költségvetésében kell rendezni. A felelősen gondolkodó számvevő nem tehet mást, mint - elismerve a tervezés és a vezénylés ne hézségeit, valamint a külső okok megkerülhetetlen hatásait is - arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemben, számottevően szükséges javítani a költségvetés információs és szakmai megalapozottságát. Ez alighanem csak oly módon váltható valóra, ha javul a közg azdaságimakrogazdasági alapvetés, ami viszont kétségkívül körültekintő stratégiát és az évek óta visszatérően igényelt reformkoncepciók kialakítását, konzisztenciájuk biztosítását és a megvalósításukat szolgáló programok kialakítását feltételezi. Beláthat ó időn belül nem számolhatunk a nemzetgazdaság, ezen belül az államháztartás működési feltételeinek kedvezőbbé válásával. Ellenkezőleg, az erősödő világgazdasági verseny, a belső strukturális átalakítások sürgető igénye, az európai uniós tagságból adódó sa játos követelmények, a közszféra és a közigazgatás modernizálása - hogy csak néhány példát említsek - továbbra is roppant bonyolulttá teszik a sokszor egymást keresztező prioritások körülményei között a költségvetés kialakítását. Itt jegyzem meg, hogy való színűleg érdekes eredményt hozna a költségvetési prioritások és megvalósításuk idősoros áttekintése, emellett az elkövetkezendő évek tervezéséhez is adalékot szolgáltathatna. Erre is tekintettel az Állami Számvevőszék megítélése szerint nem lehet eltekinte ni a pótköltségvetési törvényjavaslatra vonatkozó előírás módosításától. Messzemenőkig örülünk annak, hogy a Pénzügyminisztérium egyetért ezzel a törekvésünkkel. A ma érvényes szabályozás ugyanis - amint arra természetesen jelentésünkben is felhívjuk a fig yelmet - voltaképpen garantáltan mentesíti a mindenkori kormányt a pótköltségvetéskészítési kötelezettség alól. Ennélfogva végső soron korlátozza az Országgyűlést költségvetési jogának gyakorlásában, és nem fejt ki kellő késztetést a tervszámok megalapozo ttabb kialakítására és a fegyelmezettebb gazdálkodásra. A tisztelt képviselő hölgyek és urak rendelkezésére álló jelentésünk megállapításait természetesen nem szándékozom megismételni, ezért csak néhányat állítok most reflektorfénybe azok közül, amelyeket a zárszámadás tipikus és visszatérő, ismétlődő hiányosságaiként voltunk kénytelenek megállapítani. Az államháztartás működésében, a nemzetgazdaság fő folyamatainak bonyolult kölcsönhatásban álló rendszerében általában nem lehet rövid távon, egyik évről a m ásikra gyökeres változásokat, fordulatokat elérni. Mindazonáltal így is tanulságos, hogy bizonyos vonatkozásokban szinte szó szerint ismételhetném most az egy éve, az akkori zárszámadáshoz kapcsolódó expozémban elmondottakat. Nem a teljesség igényével, csu pán szemléltetésként mutatok rá arra, hogy az államháztartás finanszírozási igénye az eredeti és a módosított finanszírozási tervekhez képest akkor is, most is kedvezőtlenebb volt. Minden évben szóvá tehetjük, hogy az állami feladatok átgondolása és az int ézményi feladatstruktúra felülvizsgálata vontatottan halad, ami persze nem kizárólag és nem is elsősorban a pénzügyi kormányzat vagy az érintett intézmények hibája, hanem társadalom- és gazdaságpolitikai alapkérdések, rendezőelvek tisztázásának igényére is ráirányítja a figyelmet. Folytathatom azzal, hogy az állam vagyonáról évek óta nem áll rendelkezésre aktuális, egységes és teljes körű nyilvántartás, a kezelő szervezeteknél pedig hiteles kimutatás. Nagy öröm, hogy ez végre el fog készülni, de szeretném m ár most jelezni, hogy ennek az adatbázisnak a naprakészen tartása legalább akkora erőfeszítés lesz, mint magának az adatbázisnak az előállítása. Ezt tükrözi az
