Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
4553 pontban pedig: a temetkezési szolgál tatók kivételével a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulási díját. Nos, az előbb említésre került a temetésihely, azaz sírhelymegváltás. Ebben az esetben, ha a b) pont megvalósul, akkor egy kettős fizetés i kötelezettség merül fel az elhunytak hozzátartozóinál, azaz fizetniük kell egyszer sírhelymegváltást, ezenkívül a temető üzemeltetőjének fizetni kell temetőfenntartási hozzájárulást. Ezt valamilyen formában össze kellene hozni, hogy ne kelljen mind a két irányba fizetni az állampolgároknak, illetve azoknak, akiknek elhunyt a hozzátartozójuk. Tehát nekem az volna a javaslatom, hogy mi egy módosító javaslatot tennénk ehhez a törvényhez, ehhez a ponthoz, és arra kérném szépen a kormányt, illetve képviselőtár saimat, hogy ha lehet, akkor támogassák ezt, hogy ez a kettős fizetési kötelezettség elkerülhető legyen. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő Úr! Hadd tájékoztassam, hogy ez a törvényjavaslat általános vitája. Lesz majd alkalom a módosító java slatokról szólni. Köszönöm szépen. Csáky Andrásnak adom meg a szót, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, egyetértünk abban, hogy egyegy temetés, illetve végtisztesség módja mindenkor az adott társadalom kulturáltságától függ, és annál jobb egy társadalom lelkiállapota, ha ezek az elvek érvényesülnek, és minél kisebb mértékben kell a jogszabályra hagyatkozni. Az élet azonban időnként sajnos erre rácáfol. (16.20) Ahogyan itt már elhangzo tt, hosszú évtizedeken keresztül lényegében törvényi szinten nem volt ez az élet részének tekintendő ellátás - vagy minek fogalmazzam - jogilag szabályozva, holott földi életünk két kiemelkedő pontja, a születésünk és a halálunk körül nagyon komoly gazdasá gi érdekeltségek csapnak időnként össze, s ez is indokolta, hogy 1999ben megalkotásra került ez a törvényjavaslat. Valóban, az élet igazolta, hogy a törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen alapvetően - úgy gondolom - az előterjesztőt a mostan i módosításra az infrastruktúra kialakításának a határideje s annak a lejárta miatti módosítási kényszer vezette, s ennek örve alatt pontosításokat hajtott végre a törvényjavaslaton. Pontosításokat és nagyon jó pontosításokat hajtott végre, habár megvallom őszintén, csodálkoztam azon, hogy a graduális, posztgraduális oktatási tevékenységet végző egészségügyi intézmények kihasználták ezt a kiskaput, és ennek örve alatt beengedték a falaik közé magának a szolgáltatásnak a szervezését, jóllehet akkor egyértelm ű volt a jogalkotó szándéka, hogy ezekre az intézményekre is ki kell terjednie a tiltásnak. Itt alapvetően érvényesülne az a kulturáltság és egyegy jogkövető magatartás, hogy minél kevesebb jogszabályi tiltás váljon szükségessé. Mint ahogyan az élethez ig azodik az, hogy az intézményen belüli, az elhunytakkal kapcsolatos tevékenységet élesen különválasztja a temetési szolgáltatásoktól s a temetési vállalkozók által nyújtott tevékenységtől, ez hosszú évek óta folyó nemtelen vita, illetve időnként piaci verse ny végére tehet pontot, és alapvetően az egészségügyben dolgozók érdekeit szolgálja, illetve védi is. Egyebekben nagyon nehéz beszélni magáról a törvényjavaslatról, hisz fel lehetne sorolni valóban azokat a pontosításokat, életszerű módosításokat, akár az elektronikus adathordozón való tárolást vagy a különböző adatok pontosítását az adott nyilvántartásokban, vagy a korábbi elírások, hiányok pótlását. A szolgáltatási tevékenységek közül az 1999. évi törvényben lényegében a sírásás és sírnyitás, behantolás v alami oknál fogva kimaradt, de az élet ezeket a hibákat most felszínre hozta, és az előterjesztő ezt nagyon korrekt módon, valóban az érintettekkel egyeztetve tette a tisztelt Ház asztalára.
