Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 14 (196. szám) - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
4527 Az elvi kérdések közül néhányat - ami még belefér az időmbe - szeretnék összekötni gyakorlati kérdésekkel, példá ul azzal, hogy Magyarország számára a kiotói egyezmény, amiről már több szó esett, az 198587es bázisidőszakhoz képest határozta meg a csökkentést. Ha mindent összevetünk, akkor kiderül, hogy a mostani csökkentés gyakorlatilag 24 százalékos emelkedést jel ent. Ez gazdasági vonatkozásban persze jó lehet, de az egészen biztos, hogy környezetvédelmi szempontból nem fogadható el, hiszen annak a folyamatnak az árát, amit ma a gazdasági növekedés érdekében betudhatunk, a másik oldalon a későbbiekben a versenyképe sség elveszítésével fizethetjük meg. Úgy gondolom, jogos az az észrevétel, amit már képviselőtársam is felvetett a Szocialista Párt részéről, nevezetesen, hogy ez a javaslat valóban rövid távú érdekek mentén született meg, ezért érdemes lenne ebben a kérdé sben is átgondolni, hogy mi legyen a következő lépésünk. Azt gondolom, hogy az együttes végrehajtás intézménye is csak látszólagos előnyökkel szolgál - erre már az előbb is utaltam , hiszen most átadjuk a kvótáinkat, olcsón eladjuk azokat, de majd akkor, amikor át kell alakítanunk a gazdaság szerkezetét, nem biztos, hogy ezeket az előnyöket vissza tudjuk kapni. A mai vitában a tízperces időkeret további részletek kibontására sajnos nekem már nem ad lehetőséget, éppen ezért csak egy befejező gondolatot szer etnék mondani. Amikor az emissziókereskedelemről és az üvegházhatásról beszélünk, akkor két dolgot mindenképpen figyelembe kell vennünk. Egyrészt azt, hogy amikor az emberi élet kialakult, akkor a szénmonoxid lekötése tette lehetővé olyan légtér kialakulá sát, amiben az élet keletkezhetett. Mi pedig pontosan ezeket az anyagokat elkezdtük használni, kibányásztuk, elégettük, és visszavisszük a légkörbe a károsító anyagokat. Viszont a károsító anyagok felhasználásával növeltük azt a fajta gazdasági jólétet, am iben élünk. De valóban jól élünke minőségileg? Olyan minőségben, amivel a környezethez való valódi alkalmazkodásban élünk? Ez az a kérdés, amit a kormányok ma még nemigen tudnak feltenni, hiszen mindannyian úgy ítélik meg, hogy ezt a kérdést a gazdasági n övekedés fogja megoldani, a gazdasági növekedés ad választ ezekre a problémákra, és jobban, jobb környezetben fogunk élni, ha a gazdaságot növeljük. De azt hiszem, államtitkár úr, tudhatjuk, hogy ez két egymással ellentétes folyamat, és ezeknek az összehan golása ma még nagyon nehéz, de érdemes rá törekedni. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Pap János képviselő úré a szó. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kóródi Mária felszó lalásának nagy részével egyetértek, csupán néhány helyen lehet vita köztünk. Azért örülök annak, amit elmondott, mert így nem lehet ránk húzni azt a vádat, hogy ellenzéki oldalról a törvény ellen szólunk. Megállapításainak nagy részével egyetértek, és arra biztatom, hogy a tíz perc miatt ne érezze magát beszorítva, hiszen ismételt felszólalási lehetőség és kétperces lehetőség is van. Mi az, amivel nem értek egyet? Azzal, hogy a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság egymást nem feltételezheti. Igen tiszte lt képviselőtársam, feltételezheti; egyetlenegy példát mondok önnek. Van a természetben egy csodálatos körforgás, amit úgy hívnak, hogy erdő. Ha ezt az ember és a gazdasági tevékenysége közé beiktatjuk, akkor mindent, amit az erdő eltüzeléséből kibocsátunk , az erdő mind vissza tudja gyűjteni. Ez csak egyetlenegy példa, de az összes többi megújuló, környezetbarát, alternatív energia mindmind - ha úgy tetszik - a gazdasági növekedés végtelen lehetőségeit tárja elénk, és ha az ember képes kihasználni ezt a vé gtelen lehetőséget, akkor ki tud lépni abból a kényszerpályából, amibe a XIX. század elején beállt. Például a Nap energiájának csak mintegy 34 százalékát hasznosítjuk, míg a fennmaradó 9697 százalék hasznosítatlanul visszaverődik. Nos, ha ezt megkötjük, és úgy jut vissza, az semmilyen kárt nem okoz a természetben.
