Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 21 (166. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2001. évről szóló üzleti jelentése és éves beszámolója; a Magyar Nemzeti Bank 2001. évi üzleti jelentése és éves beszámolója elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2002. évről szóló üzleti jelentés... - MOLNÁR ALBERT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
448 Megadom a szót Molnár Albertnek, a költségvetési bizottság előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 20 perces időkeretben. (10.00) MOLNÁR ALBERT , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Áll amtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2004. szeptember 8án tartotta meg az ülését, amelyen a Magyar Nemzeti Bank 200120022003ról szóló üzleti jelentése és éves beszámolója volt a napirend. A bizottság hosszas, tö bb mint négyórás vitát folytatott a témáról, együtt kezelve a különböző évek beszámolóit, és általános vitára alkalmasnak tartotta, a parlamentnek általános vitára ajánlja a beszámolókat az alábbi fenntartásokkal. Mint mondtam, hosszas vita alakult ki a Ma gyar Nemzeti Bank tevékenységéről. A tisztem az, hogy most beszámoljak arról, hogy a bizottsági ülésen milyen témakörökben hangzottak el hozzászólások. Először is: a Magyar Nemzeti Bank tevékenységével kapcsolatban megfogalmazódott, hogy aszimmetrikusan re agált az árfolyamváltozásokra. Nagyon fontos kérdés, hogy amikor árfolyamgyengülés következik be, akkor hirtelen, gyors lépésekkel reagált a Magyar Nemzeti Bank, amikor pedig erőteljes árfolyamerősödés volt az elmúlt időszakban, akkor pedig a reagálás sok kal lassúbb, sokkal gyengébb volt. Mindez nehezítette a gazdaság szereplőinek reagálását, előrelátását, illetve a gazdasági kalkulációk elvégzését. A második témakör, ami körül a bizottsági vita zajlott: az árstabilitás megőrzése mellett felvetődött, hogy a munkanélküliség és az infláció alakulása között milyen összefüggés húzódik meg. Például Lengyelországban a majd' 20 százalékos munkanélküliségi adatok mellett is 6,5 százalékos jegybanki alapkamattal dolgozik a lengyel gazdaság, vagy ugyanilyen példa leh et a szlovák, ahol 1617 százalékos munkanélküliség mellett 4,5 százalékos jegybanki alapkamat mellett működik a gazdaság. Meggondolandó, hogy a mostani jegybanki alapkamat mértéke mennyiben szolgálja a magyar gazdaság érdekeit. Felvetődött a monetáris pol itika felelőssége a gazdaságpolitikába vetett bizalom múlt év folyamán végbement gyengülésében. Mennyiben tekinthető megfelelő válasznak az infláció erőltetett, rövid távon történő, gyors mérséklését az árfolyam túlzott erősítésével elérni kívánó monetáris politika? E körül a kérdéskör körül többórás vita zajlott le. A bizottság tagjai a többségi véleményben általában azt képviselték, hogy a magyar gazdaság szereplői megszenvedték ezt a folyamatot, részben nagyon nagy importverseny alakult ki - hisz az olcs óbb import a magyar gazdaság szereplőit hátrányos helyzetbe hozta , a másik oldalon drágította az exportot. A vita azon alakult ki a Magyar Nemzeti Bank elnökével, hogy meddig egészséges ezekkel a szabályozóeszközökkel a magyar gazdaság szereplőit egyre d inamikusabb és racionálisabb intézkedésekre késztetni. A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy ha elérünk egy olyan inflációs célt, ami már megfelel, mondjuk, akár a gazdaság vagy a Magyar Nemzeti Bank érdekeinek, de közben tönkrement a gazdaság, annak m ár nem sok értelme van. Tehát ezek között az elemek között valamiféle megfelelő kompromisszumot kell találni. A negyedik téma, amely körül szintén nagy vita alakult ki, az államháztartás hiánya és a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikája közötti összefüggés v olt. A Magyar Nemzeti Bank azt mondja, hogy magasan tartom a kamatokat, mert magas az államháztartás hiánya, miközben az államháztartás hiányát a magas kamatterhek is nyomják. Úgy néz ki, hogy 2004ben mintegy 150 milliárd forinttal többe kerül az államház tartás adósságának a kamatterhe, amelyet maguk a kamatok is emelnek. Vita alakult ki a devizahitelek és a forinthitelek közötti közgazdasági különbség tekintetében. Ha Magyarország devizában vesz fel hitelt, gyakorlatilag egy minimális kamatprémiummal tudj a ezt megtenni, míg a forinthitelek után 56 százalékos reálkamatot kell fizetni. A konklúziója és a végeredménye gyakorlatilag az volt ennek a diszkussziónak, hogy árfolyamkockázat van
