Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
4449 Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk fekvő törvénnyel kapcsolatban a Fidesz már elmondta az álláspontját. Azt reméltük, hogy a köztársaság i elnök észrevételeit komolyan véve egy valódi, átgondolt törvénytervezethez jutunk, amelyben többek között az eljárási jogi részeket is betartják, amiről előttem szóló képviselőtársaim is beszéltek, de érdemes aláhúznunk, mert a független és kiszámítható, jól működő jegybanktörvény és monetáris politika fontos feltétele az, hogy előzetes egyeztetésre van kötelezve a törvény alkotója, a törvényt előkészítők a Nemzeti Bankkal. Ez olyan fontos feltétel, amit talán érdemes lett volna mind az előterjesztőknek, mind a kormánynak megtenni, és nem a bizottsági ülésen azt tenni megint, mint pár hónappal ezelőtt. Megint szembesülnünk kellett a törvénymódosítás vitájának a keretében azzal, hogy a kormányzat nem egyeztetett a beterjesztett anyagokban, de a módosításokb an sem. Ott kellett szembesülnünk azzal a jegybankot képviselő alelnök úr közlése alapján, hogy a kormányzat ezt az eljárási problémát továbbra is fenntartotta. Azt gondolom, tartalmilag is érdemes számba venni ezt a módosítást, amelynek a kiindulópontja m égiscsak a köztársasági elnök levele. Ennek három pontjáról szeretnék szólni. Az egyik egyértelműen arra hívja fel a parlamenti képviselők mint jogalkotók figyelmét, hogy ennek a törvénynek a lépésről lépésre történő módosítgatása - amelynek ma már az ötöd ik módosítási ütemét éljük meg - veszélyezteti a jogbiztonságot, aláássa a magyar intézményi rendbe vetett nemzetközi bizalmat. S azoknak a jogalkotói mulasztásoknak a megszüntetésére is utal, amelyekről a legelején szóltam, amelyek az egyeztetést és a vél emény kikérését jelentették volna. Ez az a legfontosabb olyan elem, amelyről először is érdemes szólni e törvénymódosítás kapcsán, hiszen valóban nem elhanyagolható kérdés az, hogy a törvény alkotóinak, a javaslatot benyújtóknak és a kormánynak a támogatás a egy olyan törvénytervezethez kapcsolódik, amely az ország és gazdaságpolitikája számára egyértelműen fontos nemzetközi bizalom gyengítését jelenti. Megítélésem szerint az lett volna a leghelyesebb, ha semmit nem nyújtanak be, mert alapvetően akkor tudták volna erre a kérdésre a választ és a figyelemfelhívást megadni. Az elmúlt két és fél évben többször hozzá kívántak nyúlni ehhez a törvényhez, s a mostani megoldást sok tekintetben még mindig nem tekintik véglegesnek. Ahogy a köztársasági elnök úr is utal rá, jó lenne, ha egyetlen alkalommal való átfogó törvénymódosítás történne meg, ami egyébként egyszer meg is történt, amikor az ominózus felügyelőbizottsági rész bekerülése kapcsán még 2003ban ezzel felléptek. Akkor mindenki azt gondolta, hogy most már ny ugodt és kiegyensúlyozott munka következik, ehelyett azonban az elmúlt hónapok folyamatos konfrontációt hoztak a kormány és a jegybank között, amelynek a kezdeményezője mindenkor a kormányzat és annak is az árfolyamgyengítő fellépése volt. Ebben részt vett ek képviselőtársaink is a parlamentben - ami talán még elfogadható , de hogy ebben a kormány részéről is aktívan felszólaltak, különösen a múlt héten, amikor ez teljes erővel megkezdődött, az bizony a legalapvetőbb nemzetgazdasági érdek, a magyar intézmén yi rendbe vetett nemzetközi bizalom gyengítése, aláásása irányába hat, amelyre a köztársasági elnök is felhívja a figyelmet. Tehát az egyik fontos észrevételt, ami az egész módosítását körülveszi, elutasítja az előterjesztő, láthatóan elutasítja a kormány. A másik kérdéskör, amit a bizottsági ülésen is felvetettünk, hogy ha nem érkezett módosító javaslat sem a törvényelőkészítők, sem a képviselők részéről, akkor a bizottságban közösen kellene megoldást találni az észrevételnek arra a passzusára - aminek a többségét egyórás vita után sajnos nem sikerült kialakítani , amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy „Különösen aggályosnak tartom továbbá azt, hogy a törvény lehetőséget teremtene a monetáris tanács egyszerre aránytalanul sok új taggal történő kiegész ítésére,” - mint tudjuk, ez a tanács négy új taggal való kiegészítését jelenti - „ez a fajta tömbszerű bővítés, miként az Európai Központi Bank véleménye is felhívja rá a figyelmet, a függetlenség szempontjából komoly kérdéseket vet fel. A közösségi jogban is érvényesülő elv ugyanis, hogy a független testületek tagjait lehetőség szerint lépcsőzetesen, politikai ciklusokon átívelve nevezzék ki. A fentiek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, fontolja meg, hogy a tervezett módosítások szükségeseke, s vajon valóban a kitűzött célokat szolgálnáke.”
