Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - A köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2004. november 22-ei ülésén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
4435 poli tikája feletti ellenőrzés megszerzésére, egyrészt, másrészt pedig nyilván alkotmányellenes törvényt nem terjesztett a Ház elé. Elég, ha felidézzük a tényszámokat. Az első szabadon választott parlament mandátumának a megszűnte után a 14,4 százalékos infláci ó egy év múlva már a duplájára, 29 százalékra növekedett meg a Hornkormány idején. A polgári kormány, az Orbánkormány leköszönése idején, 2002 tavaszán volt 4,6 százalékos infláció, ez pedig ebben az évben már 7 százalék feletti pénzromlássá növekedett. Mi nem akartuk infláció révén visszavenni azt, amit egyszer már odaadtunk a lakosságnak. A mai kormánypártok viszont csendben, úgy tűnik, pénzrontás révén kívánják visszavenni azt az emberektől, amit hangos propaganda mellett már odaadtak nekik. Erről több ször volt szó a vitában korábban is. Ezt a céljukat maradéktalanul nem tudják elérni a monetáris politika kézbevétele nélkül. (20.20) Tisztelt Ház! A valutaszerzési kényszertől mentes országunkban nincs érdemleges különbség a nemzeti valuta vásárlóértéke é s árfolyama között. Az általános vitát követően a Központi Statisztikai Hivatalból kapott adatok alapján olvashattam, hogy nálunk a forint a valutapiacokon a tényleges vásárlóértéknél lényegesen olcsóbb. Megint a tényszámokat mondom: ma a dollár nem ér töb bet 125130 forintnál, az euró sem 135140 forintnál, ha összevetjük ezeknek a fizetési eszközöknek és a forintnak kenyérben, tejben, húsban, háztartási energiában, tömegközlekedési szolgáltatásokban és műszaki cikkekben megnyilvánuló vásárlóerejét. És mie lőtt még Göndör képviselő úr a jegyzetét befejezné (Göndör István: Megteszem!) , én szeretném őt emlékeztetni arra, hogy amit elmondok, ez a Központi Statisztikai Hivatal kiadványaiban megtalálható. Ugyanis az ország eladósodott pozíciója - és ez a vélemény ünk - és az ebből adódó valutaéhség arra kényszerít minket, hogy 50 százalékos felár formájában nemzeti ajándékot adjunk bárkinek, aki a dollárját, fontját, euróját felkínálja nekünk. Ennek az “ajándéknak” a költségeit - idézőjelbe tettem, hogy ajándéknak , amit jellemez a dollár mintegy 190 forintos valutapiaci árfolyamának, illetve a dollár 125130 forintban mért, ennél lényegesen csekélyebb vásárlóértékének a különbözete, szóval ennek az - idézőjelben - “nemzeti ajándéknak” a költségeit az egész lakossá g fizeti az importjavak felértékelt árain keresztül. Amikor a miniszterelnök úr gyengíteni kívánja a forintot, akkor arra kíván mindnyájunkat rábeszélni, hogy adjunk akár 220230 forintot valamennyiünk kontójára a 125130 forintnál nem nagyobb vásárlóerejű dollárért. Amikor tehát a kormány befolyást akar szerezni a monetáris tanácsban, akkor nem is titkolt célja az, hogy a jegybank kamatpolitikáját meghatározza, vagyis olcsóbbá akarja tenni a költségvetési hiányt finanszírozó hiteleket, gyengíteni akarja a forintot, ennek következtében emelni akarja az inflációt. Vagyis a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat akarja megadóztatni a forint vásárlóerejének gyengítésével, a korábban odaadott béremeléseket akarja visszacsempészni a büdzsébe. A jegybanki ka mat csökkentésének következménye a forint árfolyamának csökkentése, ez pedig nem érdeke a bérből élő dolgozóknak, nem érdeke az importalapanyagot feldolgozó cégeknek sem. Mindezt a gondolatot a Nemzeti Fórum szakértőinek feljegyzései alapján hoztam a tiszt elt Ház tudomására, és nagyon kérem, hogy gondolják meg újra és újra ennek a következményeit. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselőnek, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Lezsák Képviselő Úr! Ami az inflációt és az odaadott bér- és egyéb emelések visszavételének összefüggését illeti, engedje meg, hogy emlékeztessem önt, az kétségtelen tény, hogy 5 százalék körüli inflációval adta át az Orbánkormá ny a gazdaságot. De az is kétségtelen tény, hogy miután 1998ban, a kormányzás átvétele után egy
