Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 13 (195. szám) - Dr. Fónagy János (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Látja? Nem látja? Na, látja!” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
4355 figyelmesebben tanulmányozza, ugyanis ennek van egy olya n kitétele, tisztelt államtitkár úr, amely egészen pontosan így szól: a csomópont építését pedig 2004. évre tervezzük. Nos, tisztelt államtitkár úr, szeretném jelezni önnek, ha a Nógrád Megyei Közútkezelő Kht.től kér információt, akkor azt a választ fogja kapni, hogy sem a lehajtósávnak, sem a Pásztót északi irányban elkerülő útnak a tervei nem készültek el, építési engedélyezési eljárása még folyamatban sincs. Ezen túlmenően, tisztelt államtitkár úr, szeretném megjegyezni (Az elnök a csengő megkocogtatásá val jelzi az idő leteltét.) , hogy nem Pásztó város önkormányzatának a kötelezettsége a benzinkút területének a megszerzése, hanem a magyar államé. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr, elfogadjae vagy sem? SISÁK IMRE JÁNOS (MDF) : Nem fogadom el, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Nem fogadja el a választ. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkár úr válaszát. Kérdezem tehát önöket, elfogadjáke azt. Kérem, most szavazzanak! (Sz avazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 164 igen, 111 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett elfogadta az államtitkári választ. Dr. Fónagy János (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Látja? Nem látja? Na, látja! ” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Fónagy János, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: “Látja? Nem látja? Na, látja!” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. FÓNAGY JÁ NOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A Népszabadság november 26ai számában olvashattuk, hogy a pénzügyi tárca immár a negyedik megoldási javaslaton dolgozik a folyamatban lévő, illetve rajt előtt álló sztrádaberuházások k oncesszióba adásával kapcsolatban. Ismereteink az előző három illuzionista kísérletről sincsenek, csak a költségvetés szerinti végcélt ismerjük: 137 milliárd forint bevétel a meglévő pályák koncessziós piacra dobásából és 163 milliárd forint megtakarítás a gyorsforgalmi utak költségeinek költségvetésen kívül helyezéséből. Leegyszerűsítve: politikai ígéretek megvalósítása forrás nélkül, magánbefektetések szorgalmazása magánbefektetők nélkül, rövid távú politikai sikerek kasszírozása a következő nemzedékek ar ánytalanul és indokolatlanul nagy arányú terhelésével. Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy találgassak! Önök fel fogják találni az érdekkörükbe és irányításuk alá szervezett olyan pénzintézetet, amely képes lesz a költségvetésen kívül, tehát a parla ment ellenőrzési körén kívül finanszírozni az évtized legnagyobb összegű, az adófizető polgárokra évtizedekre jelentős terheket rakó fejlesztéseket. Hogy jogszabályi korlátok vannak? Majd megváltoztatják őket. A gombhoz varrják a kabátot. Változni fog a ko ncessziós törvény, az üvegzsebtörvény. Mi lesz a koncessziót elnyerő cégeknek kiszolgáltatott autósokkal? Mi lesz a hazai fuvarozókkal? Mibe kerül mindez az elkövetkezendő évtizedek adófizetőinek? Az új jelszó: utánunk az özönvíz. Csak az számít, hogy a vá lasztási plakátokon látható legyen a láthatatlan, a négy évre megígért 800 kilométer autópálya.
