Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 6 (193. szám) - Garamvölgyi György (Fidesz) - a belügyminiszterhez - “Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az önkormányzatok a törvényeknek megfelelően tudják elkészíteni a forrásaik kiegészítéséhez szükséges pályázataikat?” címmel
4103 Választókerületem problémái közül szólnom kell a Gellérthegy túlzott beépítéséről. Noha a beépítés minimális mértékének meghatározása kerületi hatáskör, még sincs, aki sikerrel vethetne gátat a geodéziailag sem kockázatmentes építke zéseknek. Így jártunk a Somlói úton is egy bank építkezésével. Ebben az esetben bizonyos döntések a polgármester megkerülésével születhettek csak meg. Szólnom kell másodszor - és ez az, amelyben a hivatal segítségét a Fővárosi Önkormányzatnál kérnem kell - a gellérthegyi támfalak ügyéről. Ezek a támfalak repedtek és veszélyesek, és bár közforgalmat bonyolító utakat védenek, nemrégiben mégis az történt, hogy ráírták őket a társasházak tulajdoni lapjaira. Ennek következményeit pedig - mármint a támfalak karba ntartásának, esetleges újjáépítésének a költségeit - a társasházak nem tudják vállalni. De ez elsősorban nem anyagi képességek dolga, hanem jogi kérdés: hogyan kerülhettek közforgalmi védművek, úgymond, társasházi tulajdonba? Világos, hogy a főváros megpró bál mindentől megszabadulni, amitől csak lehet, de ennyi erővel például a Szabadság híd budai felét a XI. kerületre, a pesti felét pedig a VIII. kerületre is rá lehetne írni, úgy, hogy a híd környékén lakók még többet fizessenek, plusz a látvány ára. Komol yra fordítva a szót, tisztelt miniszter úr, ebben a támfalügyben kérem a közbenjárását az eredeti állapot visszaállítása ügyében. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Kolber István miniszter úrnak. DR. KOLBER ISTVÁN tárca nél küli miniszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nos, ami a képviselő úr kérdésének az első felét illeti, szeretném tájékoztatni, hogy a Gellérthegy beépíthetőségének megállapítása az önkormányzati törvény értel mében nyilvánvalóan az át nem ruházható önkormányzati hatáskörbe tartozik, amely Budapesten megoszlik a főváros és az adott kerület, adott esetben a XI. kerület között. A kormányzatnak erre közvetlen ráhatása nyilvánvalóan nincs. A rendezési tervekkel kapc solatosan az államigazgatási szervek véleményezik a rendezési terveket, illetőleg csak utólag van lehetőség törvényességi szempontból felülvizsgálni ezeket a szabályozási terveket és rendeleteket. A kérdésben szereplő támfalak ügyében nyilvánvaló, hogy a k épviselő úr a meglévő telkek határán álló támfalakat érinti. Biztonsági okokból a lejtős terepen kialakított, de a telekhatáron belül álló támfal az adott ingatlan részét képezi, a részéhez tartozik, és nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az ingatlan tulajd onosát terheli az ezzel kapcsolatos kötelezettség. Amennyiben telekhatáron kívül álló támfalról van szó, akkor az nyilván az út tulajdonosáé, és az út tulajdonosát terheli az ezzel kapcsolatos kötelezettség. Az ingatlannyilvántartási térkép világosan megm utatja, milyen támfalról van szó. Egyébként részben az utat is védheti ez a támfal, részben pedig használhatóbbá teszi a telket is. Abban az esetben, ha határon áll, akkor pedig közös feladat és közös kötelezettség ezeknek a fenntartása. Azt semmiképpen sem tudom elképzelni, hogy a tulajdoni lapra, úgymond, ráírták ezeket, hiszen az ingatlannyilvántartás külön albetétként nem tartalmazza és nem tünteti fel ezeket a támfalakat. Tisztelt Képviselő Úr! Ahogyan jelezte, nem anyagi képesség, h anem jog dolga, tehát nyilvánvalóan fölmerülhetnek olyan kérdések, amelyek során vitatott az, hogy kinek a tulajdonába tartozik. Az lenne a kérésem, hogy ezt közvetlenül, konkrétan vizsgáljuk meg, és ebben nyilvánvalóan segítséget fogunk nyújtani. Köszönöm szépen. Garamvölgyi György (Fidesz) - a belügyminiszterhez - “Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az
