Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 6 (193. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4046 18. Hát, elég nehéz lesz ezt úgy megszámolni, hogy bárki is azt mondhassa, hogy igen, Magyarország, a választójoggal rendelkező magyar népesség támogatja a Thürmer Gyulától Patrubány úron keresztül Orbán Viktorig terjedő szövetséget. (Moraj a Fid esz soraiban. - Közbeszólások a függetlenek padsoraiból.) Úgy látom, hogy nem támogatták ezt a szövetséget, mi több, nagyon világosan megmondták, hogy ők ehhez a politikához támogatást nem adnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a népszavazásnak nyertese nincs, de felelőse van. Felelőse nem a két említett, nem jelentős befolyású politikai szervezet vagy szövetség. Felelősei önök; önök, a magyar jobboldal egyébként jobb sorsra érdemes pártja, akik veszni hagyják a konzervativizmus oly tisztességes magyar ha gyományát (Font Sándor közbeszól.) , és radikális, populista politikát képviselve eladják a politikai középút, a politikai tisztesség maradékát is pár százalék támogatásért. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A nemzet újraegyesítése tisztességes, magasztos és támogatásra méltó eszmény. (Balogh László: Nemmel!) De tudják, ahogy a szerelem nem többség, hanem egyezőség kérdése, ugyanúgy a nemzet újraegyesítése sem többség, hanem egyezőség kérdése. És tudják, ahogy a szeretni akaró és tudó párok kivárják, míg az érzés egyező módon mindkét fél lelkében megszületik, majd a szerelem közös lesz, és azon nem erőszakkal próbálnak meg úrrá lenni, ez az egyetlen mód, ahogy a nemzet maga is osztozhat abban a közös élményben, hogy 15 millió magyar együvé tartozik, és egymá sért felelősséggel tartozik. Aki ezt többséggel akarja megoldani, az nem egyesít, hanem megoszt. Aki azt állítja, hogy ha az általa föltett kérdésre nem az a válasz, amit ő szeretne, az nem magyar és nem tisztességes és nem becsületes, az nem a közös magya r nemzetben egyesíti a 15 millió magyart, hanem a maga jobboldali tévútjához kíván támogatókat gyűjteni. Nem sikerült, uraim! (Taps a kormánypárti padsorokban.) (13.10) Ha nem érezném a felelősségét annak, hogy egy országot kell kormányozni, akkor azt mond anám: látják, milyen az élet? Alig pár héttel ezelőtt önök olyan szépen és zengzetesen beszéltek arról Irak ügyében, hogy azt kell tenni, amit a többség akar. És mikor azt mondtam önöknek, hogy de hát értsék meg, vannak olyan ügyek, ahol a többség (Közbesz ólás az ellenzék soraiból: Igent akar!) és a nemzet érdeke nem mindig ugyanaz, gondoljanak messzebbre, és nézzenek mélyebbre, mint amit egyébként az egyszerű halandó első pillantásra lát, és ne akarják csak azzal elintézni ezt a dolgot, hogy a közvéleménykutatásban mit gondolnak, hogy melyik oldalon áll a többség, akkor azt vágták a szemembe: igen, maga azt gondolja, miniszterelnök úr, hogy lehet a többséggel szemben is, hogy nincs igaza a többségnek? Én azt mondtam, hogy igen, van olyan, amikor a nemzet é rdeke nem esik egybe a megkérdezettek véleményének többségével. Nem fogom most önöknek azt mondani, hölgyeim és uraim, hogy akkor most tessék megnézni, hogy a többség nem támogatta önöket, mert nem elintézhető ez a kérdés - egyik sem - kisebbsé g vagy többség alapján. Mert ezek a dolgok így nem elintézhetőek. Mert azt gondolom, hogy ha igaz az, hogy van közös nemzeti felelősség, akkor ez attól függetlenül létezik, hogy egy népszavazáson éppen ki mikor milyen véleményt nyilvánít. Ez egy rossz kérd és, rossz időben, rossz módon feltéve, azt hiszem, hogy vitatható politikai szándékoktól vezetve. De ezzel együtt értem, hogy mit üzen Magyarország, értem, hogy mit kíván a nemzet. Nem kívánja azt, ami a kérdésben ott szerepelt, de kívánja, ami ott van a k érdés mögött, és ez nagy különbség. Értem ezt a szándékot. Értem, hogy Magyarország azt kívánja, hogy fonjuk szorosabbra azt, ami a nemzetet összeköti, de tegyük ezt óvatosan, tegyük ezt a kulturált megbeszélés és a kulturált politikai egyeztetés módján, h ogy tegyük itt a parlamentben, hogy tárgyaljunk egymással, hogy ne gondoljuk azt, hogy ezeket a kérdéseket érdemes és szabad igenekre és nemekre egyszerűsíteni, mert több felelősséggel és ennél összetettebb felelősséggel tartozunk az országnak és tartozunk a hazánknak. Így aztán van feladatunk. Az a feladatunk, hogy értsünk ebből. Az a feladatunk, hogy hozzuk vissza a politikát ide a Házba. Az a dolgunk, hogy beszéljük meg, hogy miképpen lehetne
