Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
4008 tulajdonképp en mi is az a cél, ami őt még a továbbiakban vezérelheti? Ezek nagyon is életszerű érvek, tisztelt képviselőtársaim. Azonban figyelve ezt a vitát, érdekes dolgok tárultak elém; csak a szóhasználat: magyar állampolgárság, és útlevélről beszélünk. Senki még ebben a teremben nem mondta azt, hogy személyi igazolvány, csak úgy a választékosság kedvéért. Mi is tudjuk a lelkünk mélyén, hogy valójában az útlevél igenis arra akarja ösztönözni a határon túli magyarokat, hogy mozduljanak. Az egész mondat jelentése mög ött ez van. És kérdezem önöket tisztelettel: ugyan nagyon eltérők a viszonyok, az ukrajnai szervezetek elmondták, hogy nekik milyen fájdalmaik vannak így ennek az egész ügynek a kapcsán, de példának okáért mitől több egy magyar útlevél, mint egy szlovák út levél? Sőt, továbbmegyek: Európában melyik az az ország, ahova önök beutazhatnak magyar útlevéllel, de nem utazhatnak be román útlevéllel? Sőt, vegyük hozzá a példát: Romániának kétoldalú egyezményei okán sokkal több lehetősége van saját állampolgárai Nyug atEurópában való munkához juttatása tekintetében, mint Magyarországnak. Azért ezek a furcsaságok is itt kell hogy dohogjanak bennünk. És még egy dolog, amiről nagyonnagyon illene beszélnünk: figyeltem a mai parlamenti vitát, a határon túli magyaroknak a maradásáról beszélt mindenki, aztán gondolt, amit gondolt - maradás, maradás, maradás. Ehhez képest az a törvényjavaslat, azok a dokumentumok, amiket a kormány benyújtott, azok a boldogulás szót használják. És ha már arról beszélünk, hogy boldoguljon, kére m tisztelettel, hány szót fecséreltünk el esetleg annak az amúgy bizonyára lényegtelen dolognak a tárgyalására, hogy mihez kezdünk azokkal a gigantikus európai erőforrásokkal, amelyek számunkra most rendelkezésre állnak, a határon túli magyarságra mikor te rjesztjük ezeket ki. Szinte egy szó nem szólt erről, kérem tisztelettel. Milyen esélyeket halasztunk el e tekintetben most, amikor Románia is tulajdonképpen az európai csatlakozás küszöbén áll, a trianoni időtáv mértékéhez képest szinte percekre? Még most sem mozdulunk meg a tekintetben, hogy a gazdasági esélyeinket tényleg kiterjesszük azokra a területekre, ahol úgymond magyar testvéreink élnek? Erről miért nem beszélünk, kérem tisztelettel? És pontosan ennek a folyamatnak az egyik tulajdonképpeni kezdőrúg ása lehet az, amit itt most szülőföldprogramként vázoltunk. Vannak feltöltendő kasszák. Ki mondta, hogy ennyi meg annyi milliárd forint van csak? Tessék betenni, amennyit csak akarnak, kérem tisztelettel, lehet duplázni! Senki nem mondta azt, hogy ez a vég e, és egy fillérrel se több. És még egy dolgot, tisztelt hölgyeim és uraim: nagyon sok szó esett már arról, hogy ki mit tett a magyarság megmaradása, boldogulása, bármi egyéb tekintetében. Szívesen csinálnék egy leltárt, hogy ki mit tett a határon túli mag yarság gazdasági boldogulása tekintetében, akár a határon túli magyar szervezetek is mit tettek a gazdasági értelemben vett boldogulás tekintetében. Föl lehet itt sorolni... - és meg kell hogy védjem azért Kapolyi Lászlót, akit azért durva inszinuáció ért. Hát most akkor belemegyünk abba az utcába, kérem tisztelettel, hogy elkezdjük egymás üzletfeleit listázni itt a parlamentben? Nagyonnagyonnagyon veszélyes útra tévednénk, kérem szépen, úgy a hazai, mind a határon túli szervezetek vonatkozásában, és ezér t utasítom vissza azokat a hangokat, amelyek ilyen irányba próbálják meg elvinni ezeket a tulajdonképpeni vitákat. Végezetül, ha már annyira keresünk közmegegyezést, itt van előttünk terítéken egy lehetőség, ez a magyarmagyar gazdasági közmegegyezésnek a kérdésköre. Megannyi projekt indítható mindenféle érzelem, mindenféle diszkrimináció, mindenféle baj, mindenféle bajt tartalmazó szelencék felnyitogatása nélkül, és tud boldogulni a magyar. Én kérem önöket, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, és ne irritálju k tulajdonképpen felesleges álvitákkal, sok esetben szélsőséges kijelentésekkel azt a közeget, amin egyébként segíteni szeretnénk, ugyanis ma ott tartunk, hogy a legnagyobb potenciális vesztes bárminemű kimenetel
