Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KASZA JÓZSEF, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke:
3982 kik követték el a megbocsáthatat lan történelmi hibákat, de megdönthetetlen tény, hogy ha kényszerből is, Magyarország ezt elfogadta. A mögöttünk hagyott 84 év alatt egyetlenegyszer sem kerültünk olyan helyzetbe, hogy véleményt mondhattunk volna kiszolgáltatottságunkról, hovatartozásunkró l, álmainkról és vágyainkról. Mégis, a szülőföldbe kapaszkodva nemzeti önazonosságunkat a mai napig megőriztük. Nem kérünk érte dicsérő szavakat, nem várunk elismerést. Tettük, amit tennünk kellett, kiszolgáltatottságban, olykor az anyanemzettől is légment esen elzárva, a kisebbségi sorsba kényszerített nemzetrészekről szinte semmit sem tudva. Ez a kiszolgáltatottság - bármennyire is hihetetlennek tűnik - a demokratikus átalakulás éveiben minden korábbinál erőteljesebbé és teljesebbé vált. Most, noha tehetné , az anyaország hivatalai sem kérdeznek bennünket, ugyan mit is gondolunk önmagunkról, a magyarság szellemi újraegyesítéséről, nemzetünk egységének újrateremtéséről. Rólunk most is mások döntenek. Ismét beleszólási lehetőség nélkül maradtunk, és ez akkor i s és annál is szomorúbb, ha döntőbíráink ezúttal testvéreink lesznek. Ám erős a kisebbségi gerinc, ezt a megalázó kirekesztettséget is elviseljük valahogyan, bizonyára gerincroppanás nélkül. Más: a felelősség. Beszélgetéseinkben, vitáinkban nem kerülhetjük meg a felelősség kérdését. Még csak véletlenül sem foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel úgy, ahogyan azt a látszataggodalmaskodók teszik. A Magyar Köztársaság sohasem, semmilyen körülmények között sem szabadulhat meg a kisebbségeinek nevezett magyar nemzetré szek iránti felelősségtől; még akkor sem, ha nem úgy sikerül a népszavazás, mint ahogyan azt mi, határon túliak szeretnénk. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) (18.40) Mert lehet, hogy eredmé nyesnek bizonyul a tudatos zavarkeltés, és a magyarok nemet mondanak testvéreik kérésére. Azonban kikérjük magunknak, hogy élősködő, haszonleső hordaként mutassanak be bennünket, akik ugrásra készen várják, kendőnyi batyuval a vállukon, hogy az igen kimond atása után elözönöljék, romba döntsék, sáskarajként letarolják az anyaországot! (Németh Zsolt: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiban.) Hogy ez kemény megfogalmazás? Igen, az. De semmivel sem keményebb, mint a számolgatás, riogatás, mellébeszélés, az ellenpropa ganda. Csak szeretném az önök figyelmét felhívni a sárga cédulára. Gyönyörű sárga színe van, még csak az sem fontos, hogy mit ír rajta. De a színe a zsidó csillagra emlékeztet. Most nekünk szántátok. (Varga Mihály: Szégyen!) Az anyaország felelőssége, tets zik ez valakiknek vagy nem, örök. De nehogy azt higgye bárki is, hogy ezt a felelősséget mostanában találtuk ki! Ez a felelősség akkor is élt, amikor légmentesen lezárt határok választottak el egymástól bennünket, és élni fog mindaddig, amíg írmagja is mar ad a kisebbségi magyarnak. Jaj annak a nemzetnek, amelynek mindenkori kormánya, politikai elitje képtelen felismerni és vállalni ezt a felelősséget! Ismét egy más gondolat: megmaradás. Állítólag mindenkinek szívügye, hogy megmaradjon, azonban főleg otthon maradjon a kisebbségi sorsba kényszerített magyarság. Ha ez igaz, akkor miért a nagy ellenkezés? Miért a nagy félelem és rettegés? A kisebbségi magyarnak biztonságérzetre van szüksége. Egy olyan megbízható háttérre és támaszra, amit az anyaország jelenthet ne a nemzet újraegyesítése után. Magától értetődik, hogy az igen kimondásával nem válna feleslegessé egyetlen olyan program sem, amely a szülőföldön maradást segítené. Sőt, ekkor lenne igazából szükség egy igazán komoly, kisebbséget megsegítő programra, am i ellensúlyozni tudná hátrányos helyzetünket az átalakuló világban. Ezért mondjuk azt, hogy a nemzetegyesítés megtagadása idézne elő tömeges kivándorlást, nem pedig a megadása. A kisebbségi magyar fiatalok tömege az elutasítást követően éreznék valóban rem énytelennek helyzetüket, kilátástalannak a holnapjukat. Mert ne feledjük, a kisebbségi magyar sehol sem, egyetlen utódállamban sem elsődleges fontosságú tényező. Egyetlen utódállami rendszer sem fog keseregni csak azért, mert magyarjaik elszegényednek, int ézményrendszer nélkül maradnak,
